Mély megrendüléssel érkezett a hír július első napján, hogy Gálvölgyi István, a magyar labdarúgás ismert és elismert edzője hosszan tartó, súlyos betegség következtében örökre lehunyta szemét. A szakma és a rajongótábor szinte egy emberként gyászolja „Pista bát”, aki pályafutása során olyan klubokat erősített taktikai tudásával és emberségével, mint a Hatvani FC, az Újpesttel is szoros kapcsolatot ápoló Pécsi MFC, valamint a Százhalombattai VUK SE.
Pályafutásának kezdetei és korai sikerei
Gálvölgyi István játékosként szerzett tapasztalataira építve hamar került át az edzői pályára, ahol egyaránt nagyra értékelték közvetlenségét és következetességét. Első jelentősebb munkája során a Hatvani FC keretét vette át, ahol fiatal tehetségekből alkotott összetartó, harcos gárdát. Ekkor még kevesen sejtették, hogy a nehéz megyei körülmények között elért eredmények – korosztályos bajnoki címek és feljutás a magasabb osztályba – csak az előjátéka lesz egy sokéves, sikeres edzői pályának.
A nagy visszatérés Pécsre
Miután Hatvanban megalapozta hírnevét, Pécsre szerződött, ahol az NB II-ben versenyző Pécsi MFC vezetőedzője lett. Itt nemcsak eredményes taktikájával, de emberségével is elnyerte a játékosok bizalmát. Vezetésével a csapat a harmadik hely közelébe küzdötte fel magát, és több fiatal labdarúgót emelt be a felnőtt együttesbe, akik azóta is meghatározó szerepet játszanak az NB I-es bajnokságban.
Pécsett István bá kiléte és mosolya olykor erőt adott a kiesés szélén álló együttesnek, máskor pedig ötvözte a tradicionális pécsi futballstílust a modern ízű, támadó játékfilozófiával.
Százhalombatta: A visszavonulás és új lendület
A Pécsről való távozását követően rövid ideig háttérbe vonult, azonban a hívás nem hagyta nyugodni: Százhalombattán nehéz, ám szeretett feladat várt rá. A VUK SE-vel való együttműködés során István bá visszahozta a csapatba a küzdőszellemet, és felrázta a helyi labdarúgóéletet.
Olyan bajnoki címet szerzett a megyei első osztályban, amelyre már évek óta nem volt példa, és a klub történetének egyik legemlékezetesebb időszaka kötődik hozzá. A Facebook-oldalon is jól látszott, mennyire megszerették őt a klubnál: sorra érkeztek a részvétnyilvánítások, és az egyesület saját halottjának tekintette „Pista bát”.
A személyes vonások és emberi nagyság
Gálvölgyi István nemcsak edzőként, hanem emberként is példaértékű volt. A játékosok gyakran mesélték, hogy mennyire törődött a privát ügyeikkel, a csak a pályán elvárt fegyelem mellett mennyire támogatta őket az élet más területein is. Alázata, egyszerűsége és kedvessége, valamint az, hogy soha nem akart hivalkodni vagy rivaldafényt kapni, különleges légkört teremtett a csapatok öltözőiben. Aktív pályafutása során mindig azt hangsúlyozta, hogy a közösség ereje a legfontosabb: „Egyedül nem megy, csak együtt érünk célt” – vallotta gyakran.
A gyász hullámai
A halálhír gyorsan bejárta a magyar sportvilágot. Százhalombattai VUK SE és az Érdi VSE is közleményt adott ki, amelyben mély részvétét fejezte ki a családnak és a sporttársadalomnak. Az Érdi VSE különösen megrendülten emlékezett rá, hiszen korábban játékosként és edzőként is szolgálta őket, sőt, bajnokcsapatuk oszlopos tagja volt.
A közösségi médiában játékostársak, ellenfelek és szurkolók sora posztolt emléket „Pista bára”, aki nemcsak a pályán, de a mérkőzéseken kívül is inspirációt jelentett sokak számára.
A sportéletben betöltött örökség
A futballpályák mellett a hazai utánpótlás-nevelés terén is nagyot alkotott. Számos edzőtársa vallja, hogy a módszertani ötletei és a játékosokkal való kapcsolata inspirációt jelentett számukra. A Pécs és Százhalombatta utánpótlásbázisain számos olyan labdarúgó került ki, akik később NB I-es karriert futottak be, vagy éppen külföldre szerződtek. István bá munkássága így nem csupán az általa irányított csapatok sikereiben él tovább, hanem a magyar labdarúgás egészében.
A jövőre vetített kérdések
Gálvölgyi István korai eltávozása felveti a kérdést, hogy miként lehet életben tartani azokat az értékeket és módszereket, amelyeket ő képviselt. A klubok mellett az edzőképzésnek is nagy szerepe van abban, hogy a következő generáció ne csak taktikai ismereteket, hanem emberi értékeket is tanuljon. A szakma teendője most az, hogy a „Pista bá-i” mentalitást ne hagyják feledésbe merülni: maradjon meg az összetartás, az alázat és a játék szeretete.
Búcsú és emlékezés
Rengetegen búcsúznak Gálvölgyi Istvántól itt Magyarországon. A klubok zászlajaikat félárbócra engedték, a temetésen a legközelebbi kollégák és játékosok mellett ott lesz a sportélet krémje is. Bár a fájdalom nagy, a közös gyász erősíti a futballközösséget: az emlék és az általa képviselt értékek tovább élnek minden lelátón, edzőpályán és a hazai labdarúgás szívében. Nyugodjék békében az, aki több generációnak adott reményt és szárnyakat a labdarúgáshoz.
