A magyar nyugdíjrendszer egyedülálló anomáliájára hívta fel a figyelmet legfrissebb hírlevelében Farkas András nyugdíjszakértő: hazánkban sem korkedvezményes, sem rokkantsági nyugdíj nem létezik – ez pedig európai összehasonlításban is szokatlan gyakorlatnak számít.
A helyzet 2012 óta van érvényben, amikor egy átfogó nyugdíjreform-sorozat keretében megszüntették a korhatár előtti nyugdíjformákat, köztük a rokkantsági nyugdíjat is.
Bár más országokban is emelkedett a nyugdíjkorhatár és több helyen nem működik a magánnyugdíjpillér, a veszélyes, egészségkárosító munkakörökben dolgozók semmilyen kedvezményre nem jogosultak Magyarországon, ami különösen kiemeli a hazai rendszer sajátosságát.
Négy sorsfordító változás 2010–2012 között
Farkas András emlékeztetett: a nyugdíjrendszert 2010 és 2012 között négy markáns intézkedés alakította át:
A nyugdíjkorhatár emelése: a korábbi 62 évről fokozatosan 65 évre emelkedett (ez a folyamat 2022-re zárult le).
A magánnyugdíjpénztári rendszer visszaállamosítása: a kötelező tőkefedezeti pillért gyakorlatilag megszüntették.
A korhatár előtti és rokkantsági nyugdíjak megszüntetése: ezek helyét más típusú szociális juttatások vették át.
A Nők40 program bevezetése: ez lehetővé teszi a nők számára a 40 év jogosultsági idő utáni nyugdíjazást, függetlenül a betöltött életkortól.
Ellentmondásos hatások a költségvetésre
A nyugdíjkassza egyenlegére a reformok vegyes hatást gyakoroltak. Az MNB számításai szerint:
A korai nyugdíjak megszüntetése évente a GDP 0,4%-ával javítja a nyugdíjkassza egyenlegét.
Ugyanakkor a Nők40 program költsége évente a GDP 0,57%-át emészti fel.
Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjrendszer fiskális fenntarthatósága szempontjából a kedvezmény megszüntetése hasznosnak bizonyult volna, azonban a Nők40 miatt a pozitív hatás mégis negatív szaldóvá vált.
A szakértő szerint a következő nyugdíjreform fő fókuszpontjai között a következők szerepelhetnek:
A Nők40 jövője: felülvizsgálat alá kerülhet a program költségvonzata és fenntarthatósága.
A rugalmas nyugdíjba vonulás lehetősége: ez különösen fontos lenne a férfiak alacsonyabb várható élettartamára tekintettel, hiszen jelenleg sokan nem érik meg a nyugdíjkorhatárt sem.
Farkas András szerint az igazságosabb és differenciáltabb rendszer kialakítása elkerülhetetlenné válhat. Ennek része lehet például, hogy bizonyos szakmákban – például fizikai, egészségkárosító munkakörökben – ismét bevezetésre kerüljön valamilyen típusú korkedvezmény, valamint hogy a rokkantsághoz kapcsolódó ellátások újra illeszkedjenek a nyugdíjrendszerbe.
