Valljuk be: imádjuk azokat a kis feladványokat, amik barátnők között keringenek. Látszólag gyerekjáték, aztán valahogy mégis megállít, elbizonytalanít, és a végén azon kapod magad, hogy visszaolvasod a mondatot… kétszer is.
Pont ilyen ez a tojásos kérdés is, amit sokan elsőre rávágják, aztán amikor kiderül a megoldás, csak néznek: „Na ne már!”
Miért vernek át minket ezek az „egyszerű” rejtvények?
Az ilyen trükkös feladványok nem matekból vizsgáztatnak, hanem a gyors megérzésünket húzzák csőbe. Az agyunk szereti a rövid utat: meglátja, hogy „tör”, „süt”, „eszik”, és már számol is – mintha mindegyik lépés külön tojást jelentene.
Pedig a lényeg nem a cselekvések száma, hanem az, hogy ugyanarról a két tojásról van-e szó, vagy mindig újabbakról.
A tojásos feladvány – lassan, lépésről lépésre
A feladat így szól:
„Van 6 tojásom. Feltörök 2-t. Megsütök 2-t. Megeszek 2-t. Mennyi marad?”
Most jön a kulcs: semmi nem utal arra, hogy külön-külön más tojásokat használsz.
A leglogikusabb olvasat az, hogy:
-
feltörsz 2 tojást,
-
azt a 2-t megsütöd,
-
majd azt a 2-t megeszed.
Vagyis ugyanazt a két tojást viszed végig a folyamaton.
✅ Megoldás: 4 tojás marad.
A másik 4 végig érintetlen, ott van szépen a dobozban.
És ez mit mond rólunk?
Semmi rosszat – sőt. Az ilyen feladványok csak azt mutatják meg, hogy az agyunk gyorsan „automatizál”, és a megszokott minták szerint gondolkodik. A trükk annyi, hogy beiktatsz egy fél másodperces „stopot”:
„Várj… ugyanarról beszélünk, vagy több külön dologról?”
Ez a mini-visszaellenőrzés a mindennapokban is aranyat ér: üzeneteknél, döntéseknél, pénzügyeknél, vitáknál – bárhol, ahol a túl gyors következtetés visz félre.
