Parajd, az erdélyi sóvidék legismertebb és leglátogatottabb látványossága, a sóbánya, májusban már elszenvedett egy példátlan természeti csapást, amikor hétmillió köbméter víz öntötte el a létesítményt. Most, alig pár hónappal később, újabb csapás sújtja a térséget: a Korond-patak megnövekedett vízhozama áttörte az ideiglenesen kiépített védőgátat, és ismét elárasztotta a munkaterületet.
A Korond-patak újra utat talált magának
A Hargita megyei Prefektúra tájékoztatása szerint a szerdai estétől kezdődő esőzések következtében a Korond-patak hirtelen megnövekedett vízhozama átszakította az elterelésére szolgáló ideiglenes gátat. A víz nemcsak a technológiai utakat mosta el, hanem átfolyt az ideiglenesen kiépített hullámos csövek rendszerén is, melyek alól kimosódott az őket stabilizáló réteg. A csövek így elveszítették tartásukat, újabb fennakadásokat okozva a már amúgy is tragikus helyzet kezelésében – írja a Digi24.
A technikai nehézségek mellett komoly logisztikai és anyagi károk is jelentkeztek: újabb munkálatok váltak szükségessé, hogy a további vízbetörést megakadályozzák, miközben már így is több tízmillió forintnak megfelelő összegbe került a májusi katasztrófa kárelhárítása.
A sóbánya sorsa már májusban megpecsételődött
A mostani események csak megerősítik azt, amit szakemberek és döntéshozók már korábban is kimondtak: a parajdi sóbányát eredeti formájában már soha nem lehet megnyitni. Májusban több tízezer turista látogatását lehetetlenítette el a vízbetörés, amely már akkor is felvetette a hűtlen kezelés, sőt az állami vagyon elherdálásának gyanúját.
A bánya május 6-án zárt be hivatalosan, május 8-án pedig helyi szintű veszélyhelyzetet hirdettek, miután már nemcsak a látogatók, hanem a dolgozók testi épsége is veszélybe került. Azóta sem sikerült érdemi előrelépést elérni a kármentésben, és most az újabb vízbetörés ismét megakasztotta a mentési munkálatokat.
Turizmus és munkahelyek romokban
A bánya működésének leállása súlyos csapást mért a térség gazdaságára. A parajdi idegenforgalom alapját jelentő sóbánya megszűnése következtében vendégházak zártak be, alkalmazottak vesztették el állásukat. Több mint kétezer szálláshely vált kihasználatlanná, miközben a térség éves 10 millió eurós idegenforgalmi bevétele gyakorlatilag nullára csökkent.
A turisztikai és gazdasági károk mellett a helyi lakosság is érzékeli a bányához kötődő szociális struktúra felbomlását. Egyes szállodák, mint a Hotel Altus és a Heveder fogadó, kénytelenek voltak bezárni vagy elbocsátani alkalmazottaikat. A térség jövője e pillanatban is kérdéses.
A bánya dolgozói hallgatásra vannak kényszerítve
A Bálványosi Szabadegyetemen tartott nyári fórumon Geréb László megyei képviselő és Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke is megszólalt a témában. Zakariás Zoltán elmondta: a sóbánya dolgozói jelenleg nem nyilatkozhatnak, mert a vállalat megtiltotta nekik. Ez még tovább súlyosbítja a közbizalom megingását, és tovább táplálja a feltételezéseket arról, hogy a bányát érintő problémák nemcsak a természeti erőknek köszönhetők, hanem mulasztások, rossz döntések és tervezési hibák is közrejátszhattak.
Zakariás szavai szerint a bányának még legalább 100 évnyi sókészlete volt, és a vállalat 20–40 évvel szerette volna meghosszabbítani a kitermelési időszakot. Ehhez képest a bánya működése végérvényesen megszűnt.
Sürgősségi munkálatok: versenyfutás az idővel
A legfrissebb hírek szerint a szerdai vízbetörés után a hatóságok haladéktalanul újabb sürgősségi munkálatokat kezdtek meg. Megemelik és stabilizálják az ideiglenes gátat, új elterelő csatornát építenek, valamint stabilizálják a hullámos csöveket tört kővel. A vízszintet folyamatosan monitorozzák, hogy a lehető leggyorsabban reagálhassanak a következő lehetséges vízhozam-ingadozásra.
A térségre narancssárga riasztást adtak ki a Kis-Küküllő vízgyűjtő területére, a meteorológiai előrejelzések szerint pedig további esőzések is várhatók. Ez komolyan veszélyezteti a már elvégzett munkálatokat és a további kármentés sikerességét.
Egy korszak vége Parajdon
A parajdi sóbánya évszázadokon keresztül a térség egyik legfontosabb gazdasági és egészségügyi intézménye volt. Egyedülálló mikroklímája miatt évente több százezer ember kereste fel, akik légúti panaszok enyhítése vagy prevenció céljából látogatták meg a sókamrákat. A sóbánya látogatása nemcsak egészségügyi előnyöket nyújtott, hanem spirituális, nyugtató élményt is.
Ma már biztos, hogy Parajd legismertebb kincse végérvényesen a múlté. Egy új bányarendszer kiépítése elméletileg lehetséges lenne, de még senki nem adott választ arra, hogy hol, mikor és milyen forrásból lehetne ezt finanszírozni.
