Szécsi Pál-A távollét
Viharként tombol már a messzi távol, Felgyúlt a régi tűz, a szívem lángol, Eszembe jutnak mind a meghitt órák, Egy ablak és a te kis szobád. Beláttam én már rég a tévedésem, Azt hittem szalmaláng, s fellobban szívem, Szívembe markol…