Három ismert közéleti szereplő esetében is letartóztatásról döntött a bíróság néhány nap leforgása alatt, ami újra előtérbe hozta azt a kérdést, pontosan mi kell ahhoz Magyarországon, hogy valakit még jogerős ítélet előtt hosszabb időre megfosszanak a szabadságától. Hankó Balázs korábbi kulturális és innovációs minisztert és Varga-Bajusz Veronika volt államtitkárt az NKA-ügyben, Seszták Miklós volt fejlesztési minisztert pedig egy külön korrupciós eljárásban tartóztatták le. Mindhárom esetben egyelőre kényszerintézkedésről van szó, nem büntetésről, és egyik érintett bűnösségét sem állapította meg jogerős bírósági ítélet – írja az Index.
A büntetőeljárási törvény egyik legalapvetőbb szabálya, hogy mindenkit ártatlannak kell tekinteni mindaddig, amíg bűnösségét jogerős bírósági határozat meg nem állapítja. Ugyanez a törvény azt is kimondja, hogy a terheltnek joga van szabadlábon védekezni, és a személyi szabadság korlátozása csak akkor megengedett, ha az eljárás célja enyhébb eszközzel nem biztosítható.
Ezért önmagában az sem elegendő a letartóztatáshoz, ha a bíróság szerint fennáll egy bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja. A bírónak külön azt is vizsgálnia kell, mi történne akkor, ha a gyanúsított szabadlábon maradna.
Mi történt Hankó Balázs és Varga-Bajusz Veronika ügyében?
A Kecskeméti Járásbíróság október 1-jén egy hónapra elrendelte Hankó Balázs letartóztatását. Ugyanezen a napon hasonló döntés született volt államtársa, Varga-Bajusz Veronika ügyében is. A büntetőeljárás különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett hűtlen kezelés megalapozott gyanúja miatt folyik az NKA támogatásaihoz kapcsolódóan.
Az ügyészség, majd a bíróság nem pusztán a gyanú súlyára hivatkozott. A döntés szerint fennállhat annak veszélye, hogy a gyanúsítottak elérhetetlenné válnának, illetve kiterjedt kapcsolatrendszerük és az ügy feltételezett szervezettsége miatt jogellenesen befolyásolhatnák a bizonyítást. A bíróság arra jutott, hogy ezeket a kockázatokat jelenleg enyhébb kényszerintézkedéssel nem lehet megfelelően kezelni.
Hankó és védője, valamint Varga-Bajusz és védője fellebbezett. Ez azt jelenti, hogy az elsőfokú döntés után a kényszerintézkedés kérdésében másodfokú bíróság is állást foglalhat.
Seszták Miklósnál más volt a fő indok
Seszták Miklós esetében a Budai Központi Kerületi Bíróság szeptember 30-án rendelte el harminc napra a letartóztatást. A volt fejlesztési minisztert hivatali vesztegetés elfogadásával és más bűncselekményekkel gyanúsítják. A bíróság közlése szerint a korrupciós cselekmények megalapozott gyanújával kapcsolatban nem merült fel kétely, de a letartóztatás külön indoka a bizonyítás veszélyeztetésének kockázata volt.
A bíróság attól tartott, hogy Seszták szabadlábon tanúkat befolyásolhatna, illetve bizonyítási eszközöket rejthetne el vagy semmisíthetne meg. A Fővárosi Törvényszék tájékoztatása ugyanakkor arra is utalt, hogy ez az indok nem tartható fenn korlátlan ideig: ha a nyomozóhatóság elvégzi azokat a bizonyítási cselekményeket, amelyeket egy szabadlábon lévő gyanúsított még veszélyeztethetne, később újra kell értékelni a kényszerintézkedés szükségességét.
Ez fontos részlet, mert jól mutatja, hogy a harminc nap nem automatikusan hosszabbodik meg újabb és újabb hónapokkal.
A megalapozott gyanú valóban nem elég
A büntetőeljárásról szóló törvény szerint személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést akkor lehet alkalmazni, ha a terhelt megalapozottan gyanúsítható szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetésével, és a kényszerintézkedés célját más módon nem lehet biztosítani.
A törvény három nagy célt határoz meg.
Az első a terhelt jelenlétének biztosítása. Ide tartozik például az, ha már megszökött vagy elrejtőzött, de az is elegendő lehet, ha konkrét körülmények alapján megalapozottan feltehető, hogy ezt a jövőben megtenné.
A második a bizonyítás megóvása. Letartóztatás indoka lehet, ha a terhelt korábban már megfélemlített vagy jogellenesen befolyásolt valakit, bizonyítékot semmisített meg, hamisított vagy rejtett el. De akkor is alkalmazható kényszerintézkedés, ha még nem történt ilyen, viszont konkrét tényekből megalapozottan lehet arra következtetni, hogy megtörténhet.
A harmadik ok a bűnismétlés megakadályozása. Itt azt vizsgálhatják, fennáll-e annak reális veszélye, hogy a gyanúsított folytatja a vizsgált cselekményt vagy újabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követ el.
Mitől lehet megalapozott az a félelem, hogy valaki tanúkat befolyásolna?
Talán ez a letartóztatások legnehezebben megfogható része.
Egy ember fejébe nyilvánvalóan nem lehet belelátni. A bírónak ezért külső körülményekből kell következtetnie arra, hogy fennáll-e a bizonyítás jogellenes befolyásolásának valódi veszélye.
A törvény kifejezetten előírja, hogy figyelembe lehet venni a bűncselekmény jellegét, a nyomozás aktuális állását, a gyanúsított személyi és családi körülményeit, a közte és az eljárás más szereplői között fennálló viszonyt, valamint a büntetőeljárás előtt és alatt tanúsított magatartását.
Egy vezető például olyan emberekkel állhat alá-fölérendeltségi kapcsolatban, akik később tanúként jelennek meg az eljárásban. Egy magas rangú közéleti szereplő vagy nagy szervezet vezetője széles kapcsolatrendszerrel rendelkezhet, ezért a bíróság mérlegelheti, hogy ez a kapcsolati háló alkalmas lehet-e a tanúk vagy más szereplők befolyásolására.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magas pozíció vagy kiterjedt kapcsolatrendszer önmagában automatikusan letartóztatási ok lenne. Az egyedi ügy körülményeiből kell arra következtetni, hogy a veszély tényleges és érdemi.
Elég az, hogy a gyanúsított tagad?
Nem.
A gyanúsítottnak joga van tagadni, hallgatni és védekezni. A büntetőeljárási törvény ráadásul azt is egyértelművé teszi, hogy a terheltet nem lehet kötelezni saját ártatlanságának bizonyítására, és önmaga ellen sem köteles bizonyítékot szolgáltatni.
Ezért abból, hogy valaki tagadja a terhére rótt bűncselekményt, önmagában nem következhet az, hogy bizonyítékokat akar eltüntetni vagy tanúkat fog megfélemlíteni.
A bíróságnak mindig további, konkrét körülményeket kell értékelnie.
Akkor miért nem elég a bűnügyi felügyelet?
Ez az egyik központi kérdés minden letartóztatási ülésen.
A törvény szerint a letartóztatás a legszigorúbb személyi szabadságot érintő bírói kényszerintézkedések egyike. Ha ugyanaz a cél enyhébb eszközzel is biztosítható, akkor elvileg azt kell választani. A bíróság elrendelhet például bűnügyi felügyeletet, amely korlátozhatja, hogy a terhelt elhagyhatja-e otthonát vagy egy meghatározott területet, előírhat rendszeres rendőrségi jelentkezést, és akár elektronikus nyomkövető eszközt is alkalmazhat.
A bíróság tehát nem csak két lehetőség közül választhat: „börtön vagy teljes szabadság”.
Ha úgy ítéli meg, hogy a szökés veszélye nyomkövetővel és bűnügyi felügyelettel megfelelően kezelhető, ez is szóba jöhet.
Más lehet a helyzet, ha a fő veszély éppen a kapcsolattartásban rejlik. Ha a bíróság szerint a terhelt telefonon, közvetítő személyeken vagy más módon könnyen befolyásolhatná az ügy szereplőit, akkor arra juthat, hogy az otthoni bűnügyi felügyelet önmagában nem megfelelő.
Mit jelent az őrizetbe vétel?
Az őrizet nem ugyanaz, mint a letartóztatás.
Az őrizet átmeneti szabadságelvonás, amelyet bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság is elrendelhet. A törvény szerint legfeljebb 72 óráig tarthat. Ezen időn belül, ha hosszabb szabadságkorlátozást akarnak alkalmazni, bírói döntésre van szükség.
Ezért szokták az őrizetet a letartóztatás „előszobájának” nevezni, bár jogilag a kettő külön kényszerintézkedés.
Ha a bíróság nem rendeli el a letartóztatást vagy más bírói engedélyes kényszerintézkedést, az őrizet lejárta után az érintettet szabadon kell engedni.
Már nem „előzetes letartóztatás” a hivatalos neve
A köznyelvben ma is gyakran hallani az „előzetes” vagy „előzetes letartóztatás” kifejezést, a hatályos büntetőeljárási törvény azonban egyszerűen letartóztatásnak nevezi ezt a jogintézményt.
A törvény meghatározása szerint a letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.
A különbség nem csak szóhasználat. Az elnevezés is azt hangsúlyozza, hogy itt nem előre kiszabott büntetésről van szó.
Az első letartóztatás legfeljebb egy hónap
A vádemelés előtt elrendelt letartóztatás első alkalommal legfeljebb egy hónapig tart. Hankó Balázs, Varga-Bajusz Veronika és Seszták Miklós esetében is ezért született 30 nap körüli időtartamra szóló döntés.
Ezután azonban az ügyészség kérheti a meghosszabbítását.
Az első évben a bíróság egy-egy alkalommal legfeljebb három hónappal hosszabbíthatja meg a letartóztatást. Egy év elteltével a további hosszabbítások egyszerre legfeljebb két hónapra szólhatnak.
Tehát nem úgy működik a rendszer, hogy a bíróság októberben egyszer elrendeli a letartóztatást, és az érintett automatikusan évekre bent marad.
Minden további fenntartáshoz jogi alap kell.
A letartóztatás indokának folyamatosan fenn kell állnia
Ez az egyik legfontosabb garanciális szabály.
A törvény szerint a bíróságnak, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés a lehető legrövidebb ideig tartson. Ha az elrendelés oka megszűnik, a kényszerintézkedést meg kell szüntetni.
Ez Seszták esetében különösen érdekes lehet. A bíróság a bizonyítás befolyásolásának veszélyére hivatkozott, ugyanakkor jelezte: a nyomozóhatóságnak mielőbb el kell végeznie azokat a cselekményeket, amelyeket Seszták esetleges beavatkozása még veszélyeztethetne.
Ha például minden fontos tanút kihallgatnak, az iratokat lefoglalják, elektronikus adatokat biztosítják, és a kulcsfontosságú bizonyítékok már hatósági ellenőrzés alatt vannak, nehezebb lehet ugyanazzal az indokkal további hónapokra fenntartani a letartóztatást.
Ez azonban mindig az adott ügy bizonyítási helyzetétől függ.
Meddig tarthat összesen?
A törvény külön felső határt szab a letartóztatás teljes időtartamának, amelyet az adott bűncselekményhez rendelt büntetési tétel felső határa határoz meg.
Főszabály szerint:
- ha a bűncselekmény legfeljebb 3 év szabadságvesztéssel büntethető, legfeljebb 1 év lehet a letartóztatás;
- 5 évig terjedő büntetésnél legfeljebb 2 év;
- 10 évig terjedő büntetésnél legfeljebb 3 év;
- 10 évnél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekménynél legfeljebb 4 év lehet a főszabály szerinti maximum. Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett ügyekre további külön szabályok vonatkoznak.
Fontos: ezek felső határok, nem automatikusan letöltendő időtartamok.
Hankó és Varga-Bajusz esetében valóban akár három év is lehet a törvényi plafon
A különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés büntetési tétele az ügyben közölt minősítés alapján az 5–10 éves tartományba eshet. Ilyen büntetési tételnél a Be. általános szabálya szerint a letartóztatás felső határa három év.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy Hankó Balázst vagy Varga-Bajusz Veronikát három évig letartóztatásban fogják tartani.
A bíróságnak minden hosszabbításnál újra azt kell vizsgálnia, fennállnak-e még a letartóztatás okai, és megfelelő lenne-e helyette enyhébb intézkedés.
Seszták esetében is a pontos minősítés számít
A hivatali vesztegetés elfogadásának alapesete egytől öt évig, vezető beosztású hivatalos személy esetében két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Bizonyos minősített esetekben – például ha vezető beosztású hivatalos személy hivatali kötelezettségét megszegve, hatáskörét túllépve vagy bűnszövetségben követi el – az 5–10 éves büntetési tétel is alkalmazható.
Sesztáknál ezért a letartóztatás teljes törvényi maximumát csak a vele közölt pontos gyanúsítás és annak minősítése alapján lehet biztosan meghatározni.
A sajtóban megjelent egyszerűsített megfogalmazás, miszerint „akár három évig” lehet letartóztatásban, akkor állja meg biztosan a helyét, ha az alkalmazandó bűncselekményi minősítés felső büntetési tétele tíz év.
A halmazati büntetés nem feltétlenül ugyanaz, mint a letartóztatás felső határának számítása
Ez egy fontos jogi pontosítás.
A Be. a letartóztatás felső határánál főszabály szerint a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tétel felső határából indul ki. A büntetőeljárási törvény értelmező rendelkezése kifejezetten ezt tekinti a „törvényben meghatározott büntetésnek”.
Ezért nem feltétlenül helyes automatikusan azt mondani, hogy a halmazati szabályok önmagukban megemelik a letartóztatás maximális időtartamát. A pontos minősítést és az alkalmazandó tételkeretet kell vizsgálni.
A védelem bármikor kérheti az enyhítést?
Igen, ha új körülmény merül fel, a terhelt vagy a védő indítványozhatja a kényszerintézkedés megszüntetését vagy enyhébb intézkedés alkalmazását.
A körülmények idővel sokat változhatnak.
A nyomozás elején például még számos tanút nem hallgattak ki és sok irat beszerzése lehet folyamatban. Néhány hónappal később viszont elképzelhető, hogy a bizonyítás döntő része már biztosítva van.
Ekkor a bíróság mérlegelheti, hogy valóban szükséges-e továbbra is a teljes szabadságelvonás, vagy elegendő lenne például bűnügyi felügyelet.
A 30 nap tehát csak az első állomás
Hankó Balázs, Varga-Bajusz Veronika és Seszták Miklós esetében jelenleg első körben egy hónapos letartóztatásról született döntés. Ez nem végleges büntetés, és még azt sem dönti el, mi lesz velük néhány hónap múlva.
Ha az ügyészség a lejárat előtt úgy ítéli meg, hogy továbbra is fennáll például a szökés vagy a bizonyítás jogellenes befolyásolásának veszélye, indítványozhatja a hosszabbítást. A döntést ismét a bíróság hozza meg.
Ha viszont ezek a körülmények megszűnnek, a törvény szerint a letartóztatást meg kell szüntetni, vagy lehetőség nyílhat enyhébb kényszerintézkedésre.
Seszták védője közben az őrizet jogszerűségét is vitatja
Papp Gábor, Seszták Miklós védője külön eljárási kifogást is megfogalmazott. Állítása szerint védence őrizetbe vétele akkor történt, amikor az Országgyűlés már megszavazta ugyan Seszták mentelmi jogának felfüggesztését, de a döntés szerinte még nem jelent meg a Magyar Közlönyben.
A védő ebből arra következtet, hogy az őrizetbe vétel időpontjában még nem álltak fenn annak jogi feltételei. Ez jelenleg a védelem jogi álláspontja, nem jogerősen eldöntött kérdés.
Seszták és védője egyébként magát a letartóztatásról szóló döntést is megtámadta.
Az sem bizonyít bűnösséget, ha valaki hónapokig letartóztatásban van
Ez talán a legfontosabb különbség a köznyelvi és a jogi gondolkodás között.
Ha valaki hónapokig letartóztatásban marad, abból nem következik automatikusan, hogy biztosan elkövette a terhére rótt bűncselekményt.
A letartóztatásról döntő nyomozási bíró nem azt vizsgálja teljes bizonyossággal, hogy a terhelt bűnös-e. Ehhez később teljes bizonyítási eljárás, vádemelés és bírósági tárgyalás szükséges.
A mostani szakaszban azt vizsgálják, hogy fennáll-e a megalapozott gyanú, és szükséges-e az eljárás eredményessége érdekében a gyanúsított szabadságának korlátozása.
Ítélet nélkül tehát akár hosszú idő is eltelhet, de nem korlátlanul
A magyar törvény valóban lehetővé teszi, hogy súlyos bűncselekmények esetében a letartóztatás hosszú ideig – akár több évig – fennmaradjon jogerős ítélet nélkül.
Ez azonban csak a törvényben meghatározott felső határ.
A bíróság nem mondhatja azt az első hónap végén, hogy „három évig bent marad”. Minden meghosszabbításnak külön indoka van, és időről időre felül kell vizsgálni, továbbra is szükséges-e a legsúlyosabb kényszerintézkedés.
A mostani három közéleti ügyben ezért nem az a legpontosabb kérdés, hogy „három évig börtönben lehetnek-e”, hanem az, hogy a következő hetekben és hónapokban fennmaradnak-e azok a konkrét veszélyek, amelyek miatt a bíróság most a letartóztatás mellett döntött. Ha a bizonyítást már nem tudják befolyásolni, a szökési veszély nem igazolható, vagy a célt bűnügyi felügyelettel is el lehet érni, a törvény alapján újra kell gondolni a szabadságelvonást. A büntetőjogi felelősség kérdését pedig ettől teljesen külön, csak egy későbbi jogerős bírósági ítélet döntheti el.
