Pataky Attila július 2-án ünnepli 74. születésnapját, és bár az évek múlása egyre inkább érezteti hatását, ő továbbra is 3500-as fordulatszámon pörög. A legendás Edda frontembere mindig is a maximalizmus híve volt, és az életét a zene, a művészet és a család határozza meg. Azonban most, a születésnapja közeledtével, egy pillanatra még ő is elgondolkodik az elmúlásról, a múló időről, és arról, hogy mindennek egyszer vége lesz. Pataky Attila nem csupán egy énekes, hanem egy olyan művész, aki életét teljes mértékben a zenének és a szeretetnek szenteli.
Azonban az elmúlásról való gondolkodás nem kizárólag a halálról szól, hanem sokkal inkább arról, hogyan élhetjük meg a jelen pillanatait, miként építhetjük fel életünket és hagyhatunk örökséget a világra. Ezt a gondolatot követve tekint vissza életére, amelynek sok-sok emléke, színpadi pillanata és családi története van.
„Megünnepelnek, és én is ünneplek velük”
Pataky Attila számára a születésnapok mindig is különlegesek voltak, hiszen a családjában mindig megünnepelték őket. Édesanyjától sok bölcsességet örökölt, és ezeket az életben hasznosította. A születésnapoknak más jelentése van számára, mint csupán egy újabb év letelte. „Inkább azt mondanám, hogy megünnepelnek, és én is ünneplek velük” – fogalmazott, mikor arról beszélt, hogyan szereti ünnepelni a születésnapját.
Orsi, a felesége és a baráti társaság mindig a Balatonnál gyűlik össze, hogy együtt töltsék ezt a különleges napot, és a szeretet, a nevetés és a zene adjon erőt a következő év kihívásaihoz.
Attila számára a születésnapok nem csupán a múltat idézik fel, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy a jelen pillanatait értékelje. Az édesanyjától kapott életfilozófia, miszerint „az életidő véges, éppen ezért nagy értéke van”, mindig is meghatározó része volt gondolkodásának.
„Rajtunk múlik, ezt mivel töltjük ki, mert semleges emberi létezés nincs. Valaki vagy elvesz, vagy hozzátesz a világunkhoz” – mondta, és ez a bölcsesség végigkísérte egész pályafutását.
Horoszkóp
Pataky Attila számára az asztrológia nem csupán egy érdekes hobbi, hanem egy komoly eszköz, amivel jobban megértheti önmagát és az életét. Ő maga is vallja, hogy a születési időnk nem véletlen, és azt hiszi, hogy a horoszkópja nemcsak a személyiségét, hanem a sorsát is tükrözi. „Rák vagyok, ízig-vérig rák, és nem is akármilyen, pontosan 50 éves, már ami az eddásságomat illeti” – mesélte. Sándor számára a horoszkópja még a múltbéli életekkel is kapcsolatba hozza őt. „Az előző életeimmel kapcsolatban sokat tudtam meg, hiszen a létezés valójában végtelen, örök életű fénylények vagyunk” – tette hozzá, és ez az élő filozófia irányítja mindennapjait.
Az asztrológia segített neki megtudni, mikor érhet véget az életköröm, és noha pontosan tudja ezt az időpontot, ő ezt nem tartja titoknak. „Tudom a napot, mikor fogok meghalni, és azt is, hogy ha szeretnék, meddig maradhatok még” – mondta, de hozzáfűzte, hogy mindezek ellenére bármelyik pillanatban változhat az, amit az élet tartogat számára.
„Minden nap hálát adok a teremtőnek, mert tudom, hogy semmi nem a miénk, mindent csak kölcsönbe kapunk” – és ezt a filozófiát minden reggel újra megköszöni.
Kérni a Jóistentől
Pataky Attila számára a köszönet mellett a kérés is rendkívül fontos. Ahogy ő mondja, nagyszerűen tud kérni a Jóistentől, és ha valaki számára szükség van arra, hogy segítsenek, akkor ő mindig kész segíteni. „Legutóbb egy barátom számára kértem, aki nagy bajban volt, mert súlyos izomsorvadással diagnosztizálták.
Érte fohászkodtam, meditáltam, és kvantumenergiával is gyógyítottam” – mondta, miközben hozzátette, hogy amikor másoknak segít, akkor sokkal nagyobb hatékonysággal működik a gyógyítás. Míg ha magát kezeli, akkor mindössze húsz százalékos hatékonysággal gyógyít, mások számára már 70-80 százalékos sikerrel.
A spiritualitás és a segítő szándék mindig is fontos szerepet játszott Pataky életében, hiszen édesanyja is olyan értékeket adott át neki, amelyek a valóságot sokkal nagyobb dimenziókban értelmezték.
„A valóság csupán négy-öt százalékát érzékeljük, és akkor mi van a többivel?” – tette fel a kérdést, amelyre mindig is kereste a választ. Ezzel a szemlélettel alakítja életét, és ha bármi baj történik, akkor mindig hálát ad a Teremtőnek, hogy lehetőséget kapott egy újabb napra.
Pataky Attila több évtizedes pályafutása alatt rengeteg változást tapasztalt a zenei iparban, és elmondása szerint mindkét időszakban voltak nehézségek. A kommunizmus idején a zenei élet korlátozott lehetőségekkel rendelkezett, és bár csak egyetlen TV-csatorna létezett, a közönség egy nagy szükségletből táplálkozott, így a siker nem volt kérdés.
„A szükség volt nagyobb, és a korlátok miatt volt nehéz” – fogalmazott. Ma, amikor rengeteg csatorna és videómegosztó áll rendelkezésre, ugyanakkor a kínálat is rengeteg, a helyzet másfajta kihívások elé állítja a zenészeket. „Most meg a sokból van sok, és ezért nem egyszerű” – tette hozzá.
A zene iránti szenvedélye és a közönség iránti tisztelete továbbra is határozza meg mindennapjait, és Pataky számára a zenekara, az EDDA, mindig is az első helyen állt, még akkor is, amikor családot alapított és gyermekei, unokái születtek.
Az Edda számára az egyetlen igazi célja mindig is az volt, hogy a magyar rockzene és az EDDA-tábor szolgálatában maradjon.
Pataky Attila sosem tagadta, hogy a zenekara és a családja egyaránt fontos szerepet játszik életében. Az EDDA zenekar több évtizednyi munkája és sikeres pályafutása során a családja is mélyen beágyazódott a zenekar életébe.
Felesége, Orsi, és gyermekeik, unokáik mindig ott voltak vele a színpadon és a próbákon, és a család is „EDDA-lázban” élt. „A nagyfiam, Gergő velem énekel, a 22 éves unokám, Lilike is, ha csak teheti, minden bulin ott van, és a feleségemnek, Orsikának pedig ‘kötelező’ ott lennie” – mondta mosolyogva.
A régi bandából már csak ő maradt, de mindig kapcsolatban áll a többiekkel, hiszen a rockzene egy olyan közösséget jelent, amelyben mindent együtt élnek meg. „A rockzene konzervál, együtt sírunk, együtt nevetünk, legtöbbször magunkon és egymáson” – fogalmazott.
Pataky Attila számára a zene sosem ér véget, és bár egyszer el fog köszönni a színpadtól, tudja, hogy ott lesz mindig, akár életben, akár halálban. „Az utolsó leheletemig énekelni fogok és még utána is, mert tudom, hogy odafönn Kun Peti vár majd” – mondta.
Addig is ő mindent megtesz, hogy minél több emléket hagyjon a közönségében, és a zene örökkévaló erejével mindenkinek örömet adjon. A mottója továbbra is az, hogy „szeress, alkoss, nevess, mert a szeretet az egyetlen valóság, a többi illúzió.”
