Komoly, sokakat érintő szociális intézkedés körvonalazódik a Tisza Párt programjában: a tervek szerint rászorultsági alapon, sávos rendszerben kaphatnának SZÉP-kártyás támogatást a nyugdíjasok. A javaslat lényege, hogy azok az idősek, akik alacsonyabb nyugellátásból élnek, nagyobb összegű segítséget kapjanak, míg a magasabb nyugdíjjal rendelkezők kisebb támogatásban részesüljenek, a félmillió forint feletti havi ellátásból élők pedig kimaradnának a programból. A tervezett juttatás célja nem egyszerű pénzosztás lenne, hanem célzott segítség azoknak, akiknek a mindennapi kiadások, az élelmiszer, a gyógyszer, az egészségmegőrzés és a pihenés ma már valódi anyagi terhet jelentenek – írja a Pénzcentrum.
A program különösen azért került a figyelem középpontjába, mert Magyarországon a nyugdíjas társadalom jelentős része évek óta erősen érzi az infláció, az élelmiszerárak, a gyógyszerköltségek és a rezsikiadások nyomását. Bár az átlagnyugdíjról gyakran beszélnek a statisztikák, a valóság ennél jóval árnyaltabb: rengetegen élnek az átlag alatti ellátásból, sok idős embernek pedig hónapról hónapra kell mérlegelnie, mire költ először. Élelmiszerre, gyógyszerre, orvosi vizsgálatra, közlekedésre, lakásfenntartásra vagy éppen egy ritka pihenésre. A nyugdíjas SZÉP-kártya terve ezért nem csupán jóléti gesztus, hanem annak elismerése, hogy az idősek támogatását célzottabban és igazságosabban kell megszervezni.
Magyar Péter korábban televíziós interjúban beszélt a párt elképzeléseiről. A tervek alapján a támogatás akár már az idei év negyedik negyedévében elindulhatna, ha a költségvetési mozgástér ezt lehetővé teszi. Fontos részlet, hogy a juttatás nem feltétlenül naptári évhez igazodna: elképzelhető olyan megoldás is, hogy a támogatást például ősztől őszig számolják, és negyedévente utalják a kártyákra. Ez a gyakorlatban azt jelenthetné, hogy a leginkább rászoruló nyugdíjasok háromhavonta 50 ezer forintos részletekben kapnák meg az évi 200 ezer forintos támogatást.
Rászorultsági alapon járna: a kisebb nyugdíj nagyobb támogatást jelentene
A Tisza Párt elképzelésének egyik legfontosabb eleme a sávos rendszer. Ez azt jelentené, hogy nem minden nyugdíjas ugyanakkora összeget kapna, hanem a nyugellátás havi összege alapján határoznák meg a támogatás mértékét. Azok, akik havi 250 ezer forintnál kevesebb nyugdíjból élnek, évi 200 ezer forintos juttatásban részesülhetnének. A 250 ezer és 500 ezer forint közötti nyugdíjjal rendelkezők évi 100 ezer forintot kaphatnának. A félmillió forint feletti nyugdíjból élők viszont nem lennének jogosultak erre a kiegészítésre.
Ez a logika egyértelműen rászorultsági elvre épül. Vagyis a támogatás nem mindenki számára azonos összegű alanyi juttatás lenne, hanem azoknak adna többet, akiknek nagyobb szükségük van rá. Ez a szemlélet fontos fordulatot jelenthet a nyugdíjpolitikai gondolkodásban. Az elmúlt években sok vita szólt arról, hogy a nyugdíjemelések és juttatások mennyire igazságosak akkor, ha százalékos alapon működnek. Egy százalékos emelés ugyanis mindig nagyobb összeget jelent annak, akinek eleve magasabb a nyugdíja, miközben az alacsony ellátásból élők helyzete arányaiban sokkal nehezebb.
A sávos SZÉP-kártya-támogatás ezzel szemben éppen fordított logikát követne: a legkisebb nyugdíjak mellé járna a legnagyobb összegű segítség. Ez társadalompolitikai szempontból azért lehet jelentős, mert az idősek között is hatalmas különbségek vannak. Nem ugyanaz a helyzete annak, aki 180-220 ezer forintból próbál megélni, mint annak, aki félmillió forint feletti ellátást kap. A támogatás célzott elosztása ezért nem az idősek megosztását, hanem a valódi szükségletek figyelembevételét jelentheti.
Akár 1,9 millió nyugdíjas is érintett lehet
A számítások alapján a program rendkívül széles kört érinthet. A korábbi becslések szerint a hazai nyugdíjasok döntő többsége, akár több mint 90 százaléka részesülhetne valamilyen összegű nyugdíjas SZÉP-kártya-támogatásban. A Pénzcentrum által vizsgált adatok szerint elérheti az 1,9 milliót azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik kisebb vagy nagyobb összeget kaphatnának a kártyára. Nagyjából 1,1 millió idős ember részesülhetne évi 200 ezer forintban, további mintegy 750 ezer nyugdíjas pedig évi 100 ezer forintot kaphatna.
Ez azt jelenti, hogy a támogatás nem szűk réteget, hanem a magyar nyugdíjastársadalom túlnyomó többségét érintené. Különösen fontos, hogy a legmagasabb összegű juttatás azokhoz kerülne, akik havi 250 ezer forintnál kevesebből élnek. Az Országos Nyugdíjas Parlament Egyesület adatai szerint jelenleg mintegy 1,3 millióan lehetnek azok, akik ilyen alacsony nyugdíjból gazdálkodnak. Számukra az évi 200 ezer forint nem jelképes összeg, hanem érezhető segítség lehet.
Ha negyedévente 50 ezer forint érkezne a kártyára, az sok családban konkrétan azt jelenthetné, hogy könnyebb lenne megvenni a gyógyszereket, több egészséges élelmiszer kerülhetne az asztalra, vagy végre jutna pénz olyan pihenésre, regenerálódásra, amelyről sok nyugdíjas ma már lemond. Egy év alatt 200 ezer forint egy alacsony nyugdíjból élő ember számára komoly kiegészítés: havi szintre lebontva több mint 16 ezer forintos pluszt jelentene, még ha nem is havi utalásként érkezne.
Élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre és pihenésre lehetne költeni
A nyugdíjas SZÉP-kártya egyik legfontosabb kérdése az, mire lehetne felhasználni az összeget. A tervek szerint a támogatást élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre és pihenésre fordíthatnák az érintettek. Ez jelentősen eltérhet a SZÉP-kártya korábbi, főként turisztikai-vendéglátási jellegű felhasználási logikájától, és jobban igazodhatna az idősek valós szükségleteihez.
Az élelmiszerre fordítható támogatás különösen fontos lenne. Az elmúlt években az élelmiszerárak emelkedése erősen érintette a nyugdíjasokat, hiszen az idősek jövedelmének jelentős része alapvető fogyasztásra megy el. Sok háztartásban nem luxuscikkekről van szó, hanem kenyérről, tejtermékről, húsról, zöldségről, gyümölcsről, tojásról, alapvető főzési hozzávalókról. Ha a támogatás élelmiszerre is felhasználható lenne, az valóban a mindennapi megélhetést könnyíthetné.
A gyógyszerre fordítható rész szintén kulcskérdés. Sok idős ember rendszeresen szed gyógyszert vérnyomásra, cukorbetegségre, szív- és érrendszeri problémákra, fájdalomra, mozgásszervi betegségekre vagy más krónikus állapotokra. A gyógyszerköltség gyakran nem választható kiadás, hanem életminőségi és egészségügyi szükséglet. Ha a nyugdíjas SZÉP-kártya ebben is segítene, az közvetlenül csökkenthetné az idősek kiszolgáltatottságát.
Az egészségmegőrzésre és pihenésre fordítható összeg pedig azt jelezné, hogy az időskor nem csak túlélésről szólhat. Egy fürdőbelépő, gyógyfürdő, rekreációs szolgáltatás, egészségmegőrző program vagy néhány nap pihenés sok nyugdíjas számára ma elérhetetlen, pedig a fizikai és lelki egészség fenntartásában óriási szerepe lehet. A program egyik erőssége éppen az lehetne, hogy nemcsak a legégetőbb kiadásokat enyhíti, hanem valamennyi méltóságot és mozgásteret is visszaad az időseknek.
Negyedéves utalás: miért lehet jó megoldás?
A támogatás negyedéves folyósítása több szempontból is praktikus lehet. Ha a maximális évi 200 ezer forintos összeget négy részletben utalnák, akkor az érintettek háromhavonta 50 ezer forintot kapnának. Ez egyszerre jelentene érezhető összeget, de nem egyszerre, egyetlen nagy kifizetésként terhelné meg a költségvetést. A 100 ezer forintos éves támogatás esetében pedig negyedévente 25 ezer forint érkezhetne.
A részletekben történő kifizetés segítheti a tervezést is. Sok nyugdíjas számára fontos, hogy ne egy egyszeri, gyorsan elfogyó juttatást kapjon, hanem rendszeresebb ritmusban érkező támogatást. A negyedéves utalás alkalmas lehet arra, hogy az idősek előre tudjanak számolni bizonyos nagyobb kiadásokkal. Például gyógyszerkiváltással, tartós élelmiszerek vásárlásával, szezonális kiadásokkal vagy egy-egy egészségmegőrző szolgáltatással.
Az is fontos, hogy a juttatást nem feltétlenül naptári évre vetítve adnák. Az ősztől őszig tartó rendszer például azért lehet életszerű, mert az őszi-téli hónapokban sok nyugdíjas kiadásai megemelkednek. Jön a fűtési szezon, drágulhatnak a háztartási költségek, nőhet a gyógyszer- és egészségügyi kiadások súlya, miközben az ünnepi időszak is anyagilag megterhelő. Egy őszi indulás ezért társadalmilag érzékeny időzítés lehet.
Az Országos Nyugdíjas Parlament Egyesület támogatja a rászorultsági elvet
Az Országos Nyugdíjas Parlament Egyesület üdvözölte az elképzelést. Karácsony Mihály, a szervezet elnöke külön kiemelte, hogy támogatják a rászorultsági alapú megközelítést. Ez azért fontos visszajelzés, mert a nyugdíjas érdekképviseletek gyakran érzékenyen reagálnak minden olyan javaslatra, amely különbséget tesz idősek és idősek között. Ebben az esetben azonban éppen az látszik, hogy a rászorultsági logika elfogadható lehet, ha világos, igazságos és a legnehezebb helyzetben lévőket segíti.
A szervezet azzal az elképzeléssel is egyetért, hogy a pénzt több egyenlő részletben folyósítsák. Ez a támogatás kiszámíthatóságát erősítheti. Az idősek számára a rendszeresség sokszor legalább olyan fontos, mint az összeg nagysága. Egy egyszeri támogatás könnyen elmegy sürgős kiadásokra, de a negyedéves folyósítás hosszabb távon is érezhetőbb segítséget adhat.
A nyugdíjas érdekképviseletek támogatása politikailag is jelentős. A nyugdíjas társadalom nem homogén csoport, de nagyon erős társadalmi súlya van. Ha egy intézkedés mögé szakmai vagy érdekképviseleti támogatás is érkezik, az növelheti a megvalósítás esélyét és társadalmi elfogadottságát. Különösen akkor, ha az intézkedés nem kampányszerű pénzosztásként, hanem átgondolt szociálpolitikai eszközként jelenik meg.
Kik maradhatnak ki a programból?
A tervek szerint azok a nyugdíjasok, akik havi félmillió forint feletti ellátásban részesülnek, nem kapnának nyugdíjas SZÉP-kártya-támogatást. Ez várhatóan kisebb, de nem jelentéktelen csoportot érintene. Korábbi számítások szerint több tízezer, akár százezres nagyságrendű idős ember lehet, aki a félmillió forint feletti kategóriába tartozik. Ők a támogatásból kimaradnának.
Ez a pont biztosan vitákat válthat ki. Lesznek, akik azt mondják majd, hogy minden nyugdíjas megérdemelné a támogatást, hiszen mindenki dolgozott az ellátásáért. Mások viszont azzal érvelnek, hogy a közpénzből finanszírozott juttatásokat ott kell koncentrálni, ahol valóban szükség van rájuk. Egy havi 520-600 ezer forintos nyugdíjból élő ember helyzete nem hasonlítható össze azzal, aki 180-220 ezer forintból próbálja fedezni minden kiadását.
A rászorultsági rendszer lényege éppen az, hogy a segítség ne egyenlően, hanem igazságosan oszoljon meg. Az egyenlő támogatás ugyanis sokszor nem igazságos, ha nagyon eltérő élethelyzetben lévő emberek kapják ugyanazt. A Tisza programja ebben a kérdésben egyértelműen azt üzeni: az államnak elsősorban azok mellé kell állnia, akiknek a mindennapi biztonsága kerül veszélybe.
A költségvetési mozgástér döntő lesz
Bár a javaslat társadalmi szempontból erős és sokak számára vonzó, a megvalósítás kulcsa a költségvetés állapota lesz. Magyar Péter korábbi megszólalásaiban is jelezte, hogy a program akár az idei év negyedik negyedévében elindulhatna, de ez a pénzügyi helyzet függvénye. Ez felelős megközelítés, mert egy ilyen nagyságrendű támogatási rendszer komoly költségvetési forrást igényel.
Ha 1,1 millió nyugdíjas kapna évi 200 ezer forintot, az önmagában 220 milliárd forintos éves kiadást jelentene. Ha további 750 ezer ember kapna évi 100 ezer forintot, az újabb 75 milliárd forint lenne. Így a teljes program nagyságrendileg közel 300 milliárd forintos éves tételt jelenthetne, attól függően, pontosan hány jogosult lesz, milyen időszakra vetítik, és milyen adminisztratív költségekkel jár a rendszer. Ez nem aprópénz, de a nyugdíjas társadalom széles körét érintő, célzott támogatásként komoly szociális hatása lehet.
A kormány válasza szerint az idősek támogatását igazságosan, célzottan és a költségvetési egyensúly szempontjából fenntartható módon kell megvalósítani. Ez a mondat lényegében kijelöli a mozgásteret: a kabinet nem akar felelőtlen ígéreteket tenni, de azt is jelzi, hogy napirenden van az alacsony nyugdíjak felzárkóztatása. A nyugdíjas SZÉP-kártya ebben a csomagban az egyik látványos és gyorsan érzékelhető elem lehet.
Miért lehet politikailag fontos a nyugdíjas SZÉP-kártya?
A nyugdíjasok támogatása mindig kiemelt politikai kérdés Magyarországon, de a mostani javaslat túlmutat a megszokott nyugdíjemelési vitákon. A Tisza programja a jelek szerint nem egyszerűen általános emelésben gondolkodik, hanem több eszközzel próbálná javítani az idősek helyzetét. A nyugdíjas SZÉP-kártya mellett korábban felmerült a 65 év felettiek szja-mentessége, a gyógyszerek áfamentessége, valamint az alacsony nyugdíjak felzárkóztatása is.
A nyugdíjas SZÉP-kártya politikai ereje abban lehet, hogy kézzelfogható, könnyen érthető és gyorsan érezhető támogatást jelentene. Egy nyugdíjemelés hatása havi bontásban jelenik meg, egy adóváltozás sokak számára elvontabb lehet, de egy kártyára érkező 25 vagy 50 ezer forintos negyedéves összeg konkrétan megjelenik a mindennapi döntésekben. A nyugdíjas látja, hogy miből váltja ki a gyógyszert, miből vesz jobb minőségű élelmiszert, vagy miből enged meg magának egy kisebb pihenést.
A Tisza-kormány rendszerváltó ígérete szempontjából ez azért is fontos, mert a társadalmi igazságosságot nem lehet csak nagy intézményi reformokban mérni. Az emberek azt is nézik, hogy a változás megjelenik-e a pénztárcájukban, a gyógyszertári számlán, a boltban, a lakásfenntartásban és a mindennapi biztonságban. A nyugdíjas SZÉP-kártya ilyen szempontból közvetlen üzenet lehet: az új kormány nemcsak beszél az idősek megbecsüléséről, hanem célzott segítséget adna azoknak, akik leginkább rászorulnak.
Nem helyettesíti a nyugdíjrendszer átfogó rendezését
Fontos ugyanakkor látni, hogy a SZÉP-kártyás támogatás önmagában nem oldja meg a magyar nyugdíjrendszer minden problémáját. Az alacsony nyugdíjak felzárkóztatása, a nyugdíjemelési rendszer igazságossága, az időskori szegénység csökkentése, az egészségügyi kiadások mérséklése és a nyugdíjak hosszú távú fenntarthatósága továbbra is külön kérdés marad. A nyugdíjas SZÉP-kártya inkább kiegészítő, célzott támogatási eszköz lehet, amely enyhíti a legnehezebb helyzetben lévők terheit.
A program akkor lehet igazán sikeres, ha egy szélesebb nyugdíjpolitikai csomag részeként valósul meg. Az alacsony nyugdíjak felzárkóztatása például hosszabb távon tartósabb hatást adhat, míg a SZÉP-kártya rugalmasabb, célzottabb, meghatározott felhasználású segítség. A gyógyszerek áfamentessége vagy áfacsökkentése pedig közvetlenül mérsékelhetné az egészségügyi kiadásokat. Ezek együtt már valódi életminőség-javulást hozhatnak.
A nyugdíjasok helyzetének javítása nem lehet egyszeri kampányintézkedés. Az időseknek kiszámíthatóságra van szükségük. Tudniuk kell, hogy a támogatás mikor érkezik, mire használható, meddig jár, hogyan igényelhető, és milyen feltételek mellett marad fenn. Ha a rendszer egyszerű, átlátható és automatikus, akkor valóban segítség lesz. Ha bonyolult, papírokkal terhelt, nehezen használható, akkor elveszítheti erejét.
Mire kell figyelni a megvalósításnál?
A nyugdíjas SZÉP-kártya sikerének egyik kulcsa az egyszerű hozzáférés lesz. Az idősek jelentős része nem szeret bonyolult digitális ügyintézéssel, hosszú űrlapokkal, igazolásokkal vagy banki folyamatokkal bajlódni. Ezért a legjobb megoldás az lenne, ha a jogosultságot a nyugdíjfolyósítási adatok alapján automatikusan állapítanák meg, és az érintetteknek minél kevesebb külön ügyintézést kellene vállalniuk.
Fontos lesz az elfogadóhelyek köre is. Ha a kártyát élelmiszerre és gyógyszerre is lehet használni, akkor biztosítani kell, hogy a nyugdíjasok lakóhelyükhöz közel is el tudják költeni az összeget. Egy nagyvárosi nyugdíjasnak több választási lehetősége van, de egy kisebb településen élő idős ember számára létfontosságú, hogy a helyi boltban, gyógyszertárban vagy közeli szolgáltatónál is elfogadják a kártyát. Ellenkező esetben a támogatás éppen azok számára lenne kevésbé hasznos, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
Az is lényeges, hogy a felhasználási szabályok ne legyenek túlságosan szűkek. Az élelmiszer, gyógyszer, egészségmegőrzés és pihenés jó irány, de a részletek döntik el, mennyire lesz életszerű a rendszer. Például milyen gyógyszertári termékekre lehet költeni? Csak vényköteles gyógyszerre, vagy gyógyászati segédeszközre, vitaminra, vérnyomásmérőre is? Milyen élelmiszerüzletek fogadják el? Lehet-e vele gyógyfürdőbe, rekreációs szolgáltatásra, szállásra fizetni? Ezek a kérdések a mindennapi használhatóság szempontjából kulcsfontosságúak.
A Tisza Párt nyugdíjas SZÉP-kártya-programja a tervek szerint rászorultsági alapon, sávos rendszerben segítené az időseket. A havi 250 ezer forintnál alacsonyabb nyugdíjból élők évi 200 ezer forintos támogatást kaphatnának, a 250 és 500 ezer forint közötti nyugdíjjal rendelkezők évi 100 ezer forintra számíthatnának, míg a félmillió forint feletti ellátásból élők kimaradnának a juttatásból. A támogatást élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre és pihenésre lehetne fordítani.
A program akár 1,9 millió nyugdíjast is érinthet, és a számítások szerint a nyugdíjasok döntő többsége részesülhetne valamilyen összegű segítségben. A leginkább rászorulók negyedévente 50 ezer forintos részletekben kaphatnák meg az éves 200 ezer forintos támogatást. Az Országos Nyugdíjas Parlament Egyesület támogatja a rászorultsági elvet és a több részletben történő folyósítást is.
A megvalósítás ugyanakkor a költségvetés állapotától függ. A kormány szerint az idősek támogatását igazságosan, célzottan és fenntartható módon kell megoldani, és hamarosan lépések jöhetnek az alacsony nyugdíjak felzárkóztatása érdekében. A nyugdíjas SZÉP-kártya nem old meg minden nyugdíjproblémát, de fontos, gyorsan érzékelhető és társadalmilag igazságos segítség lehet azoknak, akik ma a legnehezebb helyzetben élnek.
