Munka törvénykönyve – Erre készüljenek a munkavállalók 2025 év végéig

Az Alkotmánybíróság egy jelentős döntést hozott, amely alapvetően érinti a munkáltatókat és a munkavállalókat egyaránt. A határozat a Munka Törvénykönyve egyik sokat vitatott szakaszát érintette, mégpedig azt a rendelkezést, amely kimondta: a munkavállalót nem illeti meg távolléti díj, ha egészségi állapota miatt munkakörének ellátására alkalmatlanná válik.

A döntés nyomán a jogszabály módosult, és ennek köszönhetően megszűnt egy olyan helyzet, amely eddig számos munkavállalót hozott méltánytalan, sokszor kilátástalan helyzetbe.

Mi volt a probléma a korábbi szabályozással?

A Munka Törvénykönyve 146. § (2) bekezdése korábban három kategóriát sorolt fel, amikor a munkavállaló nem jogosult távolléti díjra:

• ha keresőképtelen és táppénzben részesül,

• ha baleseti táppénzben részesül,

• vagy ha egészségi okból a munkaköre ellátására alkalmatlan.

A gondot a harmadik pont jelentette. Amikor egy munkavállaló egészségügyi állapota miatt tartósan nem tudta ellátni korábbi munkakörét, a munkáltató gyakran úgy döntött, hogy nem osztja be őt más feladatokra, nem szünteti meg a munkaviszonyt, de közben fizetést sem biztosít számára.

Ez a gyakorlat súlyos következményekkel járt:

• a munkavállaló nem kapott jövedelmet,

• társadalombiztosítási jogviszonya sérült, mert nem történt járulékfizetés,

• nem jelentkezhetett álláskeresőként, mivel munkaviszonya papíron fennállt, így ellátásra sem volt jogosult.

Lényegében egy olyan „jogi vákuumba” került, amelyben megélhetése és jogai egyaránt veszélybe kerültek.

Az Alkotmánybíróság érvei

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a korábbi szabályozás súlyosan sértette a munkavállalói jogokat. A testület rámutatott:

• A keresőképtelen dolgozó és az egészségi okból tartósan alkalmatlan munkavállaló nem tekinthető azonos helyzetűnek.

• Előbbi esetben a társadalombiztosítás táppénzt biztosít, így a munkavállaló nem marad jövedelem nélkül.

• Utóbbi esetben azonban sem fizetést, sem táppénzt nem kapott az érintett, és a jogszabályi rendelkezés éppen ezt a hátrányt idézte elő.

A döntés kiemelte, hogy a munkáltatónak három jogszerű lehetősége van az ilyen helyzetben:

1. Áthelyezés más munkakörbe – amennyiben a munkavállaló orvosilag alkalmas egy másik feladat ellátására.

2. Felmondás – a munkaviszony megszüntetése indokolt esetben, végkielégítés megfizetésével.

3. Megállapodás – közös megegyezés a munkaviszony rendezésére.

Az viszont nem jogszerű, hogy a munkáltató a munkaviszonyt fenntartja, de sem munkát, sem fizetést nem ad, ezzel kiszorítva a munkavállalót a munkaerőpiacról és az ellátórendszerből.

Hogyan módosult a Munka Törvénykönyve?

A határozat következtében a Munka Törvénykönyve 146. § (2) bekezdésének utolsó fordulata törlésre került. A jelenlegi szabály így szól:

„Nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül.”

Ez azt jelenti, hogy az egészségügyileg alkalmatlan munkavállalókra már nem vonatkozik a kizárás. Így számukra a munkáltatónak rendeznie kell a helyzetet, nem maradhatnak jövedelem és jogviszony nélkül.

Mit jelent ez a munkáltatóknak?

A döntés a cégek számára több gyakorlati következménnyel jár:

• Nincs több „parkoltatás” fizetés nélkül – a munkáltatónak aktívan lépnie kell, ha a dolgozó munkakörére orvosilag alkalmatlanná válik.

• HR-folyamatok felülvizsgálata szükséges – különösen ott, ahol fizikai vagy egészségügyi alkalmassághoz kötött munkakörök vannak (pl. közlekedés, egészségügy, ipar).

• Jogviták elkerülése – a döntés nyomán sok peres eljárás előzhető meg, hiszen világos a kötelezettség: vagy új munkakör, vagy jogszerű felmondás.

Mit jelent ez a munkavállalóknak?

Az érintettek számára a döntés komoly védelmet biztosít:

• Megszűnik az a helyzet, hogy jövedelem és biztosítási jogviszony nélkül maradnak.

• A munkáltatónak kötelező lépnie: vagy munkát kell biztosítania, vagy rendeznie kell a munkaviszonyt.

• Az álláskeresési járadékhoz és más ellátásokhoz való hozzáférés is biztosabbá válik, hiszen nem maradhatnak „foglalkoztatási űrben”.

Az Alkotmánybíróság döntése fontos mérföldkő a munkajogban, mert megszüntetett egy sokak számára méltánytalan joghézagot. A változtatás egyértelművé teszi, hogy a munkáltatók nem hagyhatják magukra azokat a munkavállalókat, akik egészségi állapotuk miatt már nem képesek korábbi munkakörükben dolgozni.

A cégek számára a szabály nagyobb felelősséget jelent, a munkavállalók számára viszont nagyobb biztonságot és kiszámíthatóságot. A döntés hosszú távon hozzájárulhat a munka világának tisztább és igazságosabb működéséhez.