A magyar közoktatási rendszer súlyos kihívások előtt áll, és a problémák gyökere egyre világosabban a demográfiai trendekben keresendő. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, Totyik Tamás szerint a népességfogyás következményei már öt-tíz éven belül rendszerszintű változásokat követelnek meg, melyek érinteni fogják az iskolahálózat szerkezetét, a tanári kar létszámát, valamint a minőségi oktatás feltételeit is.
Egy demográfiai bomba ketyeg – és a politika nem figyel
Magyarországon a születésszám 2010 óta 98 ezerről 77 ezerre csökkent, ez pedig egyértelműen előrevetíti a tanulói létszám jelentős csökkenését. Totyik Tamás szerint a legkritikusabb régió Dél-Dunántúl lesz, ahol előreláthatóan 28%-kal kevesebb gyermek fog belépni a közoktatási rendszerbe a következő években. Országosan minden ötödik általános iskolai férőhely válhat feleslegessé, ami az iskolák racionalizálásához, összevonásához vagy akár bezárásához is vezethet.
A PSZ elnöke szerint azonban nem az iskolák számának csökkentése jelenti a legnagyobb kihívást, hanem az, hogy a döntéshozatal során hiányzik a hosszú távú stratégia és a széles körű egyeztetés. A pedagógusokat, érdekvédelmi szervezeteket, településvezetőket és demográfiai szakembereket is be kellene vonni az iskolahálózat átalakításának tervezésébe, hogy a döntések ne kényszermegoldások, hanem szakmailag megalapozott lépések legyenek.
Vészjósló adatok: tanárhiány és elöregedő pedagógustársadalom
A pedagógushiány már jelenleg is komoly probléma. Totyik szerint az általános és középiskolai tanárok fele 50 év feletti, ami azt jelenti, hogy a következő 10–12 évben a tanári kar jelentős része nyugdíjba megy. Mindez úgy történik, hogy a pályára belépő fiatal pedagógusok száma drámaian alacsony. A képzési rendszer nem képes pótolni a kieső állományt, ráadásul a tanári pálya anyagi és erkölcsi megbecsültsége is folyamatosan csökken.
A bérek kérdése: nem csak a tanárok problémája
A közvélemény gyakran kizárólag a pedagógusok bérhelyzetére koncentrál, de a nevelő-oktató munkát segítő dolgozók – például iskolatitkárok, dajkák, pedagógiai asszisztensek – helyzete még súlyosabb. A PSZ június végéig több mint 20 ezer aláírást gyűjtött össze azért, hogy ezen dolgozók béremelése is napirendre kerüljön. Jelenleg a 44 ezer érintett munkavállaló nettó 232 ezer forintos garantált bérminimumot kap, ami messze elmarad a felelősségükkel és munkaterhükkel arányos díjazástól.
A PSZ egy konkrét törvénymódosító javaslatot is átadott a Belügyminisztériumnak, ám az érdekképviselet egyelőre semmiféle választ nem kapott. Totyik Tamás szerint a kormányzat az oktatási rendszer érdemi problémáival nem hajlandó foglalkozni, miközben a kommunikációs költségvetésből az asszisztensek 50%-os béremelése is finanszírozható lenne.
A rendszer újragondolása elkerülhetetlen
Az elkövetkezendő években az iskolahálózat racionalizálása nem pusztán lehetőség, hanem szükségszerűség lesz. Az alacsony gyereklétszám, a pedagógushiány és az elmaradó bérrendezés olyan kihívásokat jelent, amelyek rendszerszintű választ igényelnek. Totyik szerint elkerülhetetlen lesz az intézmények összevonása, kisebb iskolák bezárása, de mindezt egy részletes és hosszú távú koncepció mentén kell végrehajtani.
A szakszervezeti vezető szerint a jelenlegi kormányzati hozzáállás nem tekinti prioritásnak az oktatást, noha ez az ágazat a társadalom jövőjének egyik alappillére. Amennyiben nem történnek sürgős és felelős lépések, az oktatás színvonala tovább romolhat, a pedagógushiány mélyülhet, a falusi iskolák eltűnhetnek, és egyre nagyobb különbségek alakulhatnak ki az oktatás minőségében területi szinten is.
A népességfogyás hatásai már a küszöbön állnak, és az oktatás az egyik legérzékenyebb terület, ahol ezek a változások érezhetővé válnak. A döntéshozóknak ideje lenne stratégiai szemléletet alkalmazni, és valódi társadalmi párbeszédet indítani az oktatás jövőjéről. Mert ha ezt most elmulasztjuk, a következmények beláthatatlanok lehetnek – nem csak a pedagógusok, hanem a diákok és a jövő generációi számára is.
