Balázs Péter halála nemcsak a színházi világot, hanem egész Magyarországot megrendítette: egy olyan művész ment el, akinek hangja, humora és karakterei generációk emlékezetébe égtek bele. A Kossuth-díjas színművész évtizedeken át volt jelen a színpadon, a filmvásznon és a televízióban, miközben színházigazgatóként egy teljes társulat életét és jövőjét formálta. Most, hogy utolsó tapsát is elnyelte a csönd, ideje végigtekinteni azon a rendkívüli életúton, amely mögötte maradt.
Szerda reggeli gyászhír: elment egy színházi legenda
Szerda reggel, 82 éves korában elhunyt Balázs Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a szolnoki Szigligeti Színház korábbi igazgatója. Halálhírét maga a színház közölte, amely „szeretett egykori igazgatóként, barátként és példaképként” búcsúzott tőle, és saját halottjának tekinti a művészt.
Balázs Péter 14 éven át, 2007-től 2021 nyaráig irányította a Szigligeti Színházat, amelynek falai között meghatározó korszak fűződik a nevéhez: a társulatot stabilizálta, a repertoárt megújította, és Szolnokot a vidéki színházi élet egyik fontos központjává tette.
A gyászhír pillanatok alatt végigsöpört a magyar médián és a színházi szakmán. Színészkollégái közül sokan megtörten nyilatkoztak: volt, aki „felfoghatatlannak” nevezte a veszteséget, mások azt emelték ki, hogy egy „jó humorú, kedves, egészséges emberként” őrzik meg emlékét, aki az utolsó időkig dolgozott.
Színházi dinasztiából a Vígszínház színpadáig
Balázs Péter 1943. március 5-én született Budapesten, tulajdonképpen egy „színházi család” közepébe. Édesapja, Balázs János a Magyar Rádió színész-rendezője volt, édesanyja, Mednyánszky Henriett az Operaház balerinájaként lépett színpadra, nagynénje-keresztanyja pedig Mednyánszky Ági színművésznő – szinte magától értetődő volt, hogy gyermekkorától a kulisszák világában mozog.
Középiskolai tanulmányait a Toldy, majd a Rákóczi Gimnáziumban végezte, eredetileg építészmérnöknek készült. Végül mégis a színpadot választotta: 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Szinetár Miklós osztályában.
Pályáját a veszprémi Petőfi Színházban kezdte, ahol öt évig játszott, majd 1970-től csaknem negyedszázadon át a budapesti Vígszínház társulatának tagja volt. Itt vált igazán ismertté: karakterszínészként elsősorban komikus, groteszk, mégis nagyon emberi figurákat formált meg, amelyeket a közönség azonnal a szívébe zárt.
Filmek, tévéjátékok, kabarék – mindig egy kicsit „Balázs Péteres”
Bár neve elsősorban a színházzal forrt össze, Balázs Péter gazdag filmes és televíziós életművet is maga mögött hagyott. Játszott történelmi sorozatokban, tévéjátékokban és könnyedebb műfajokban is – elég csak olyan címekre gondolni, mint A fekete város, a Szeleburdi vakáció, a számos zenés-kabaré műsor, vagy a ’80-as, ’90-es évek televíziós show-műsorai, ahol jellegzetes humorával és mimikájával szinte külön „márkává” vált.
Színészi eszköztára különleges elegye volt a klasszikus, fegyelmezett játékstílusnak és a bohózati túlzásnak. Sokszor apró gesztusokkal, egy félmosollyal, egy hangsúllyal teremtett komikumot – miközben a felszín alatt mindig ott bujkált valami nagyon is emberi, esendő réteg. Ez tette őt azzá a „jó értelemben vett karakter-színésszé”, akire a közönség évekkel később is pontosan emlékszik: nemcsak a szerepre, hanem arra is, hogy azt ő játszotta.
Egy generáció hangja: Louis de Funès, Danny DeVito és a nagy ho-ho-ho-horgász
Balázs Pétert a fiatalabb és középkorú generációk nagy része elsősorban hangjáról ismeri. A magyar szinkron egyik emblematikus alakja volt: évtizedek óta vele azonosította a közönség Louis de Funès figuráit, és számos filmben Danny DeVitót is ő szólaltatta meg magyarul.
Rajzfilmfronton is legendává vált: ő volt többek között A nagy ho-ho-ho-horgász kétbalkezes címszereplőjének hangja, részt vett a Vízipók-csodapók, a Mekk Elek, az ezermester és más klasszikus gyereksorozatok magyar változatában, valamint olyan mesékben, mint a A szépség és a szörnyeteg Lumière-je.
Szinkronszínészként különleges képessége volt a karakterek „magyarítására”: nem egyszerűen lefordította a poénokat, hanem saját ritmust, saját játékosságot adott nekik. Sok néző számára éppen ez a hang jelenti az „igazi” Louis de Funèst vagy Danny DeVitót – még akkor is, ha az eredeti hangot soha nem hallották.
Szolnok színházigazgatója – 14 év a Szigligeti élén
2007-ben új fejezet kezdődött az életében: kinevezték a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának. A posztot 14 éven át, 2021-ig töltötte be – ez a másfél évtized nemcsak a saját pályáján, hanem az intézmény történetében is meghatározó korszaknak számít.
Vezetése alatt a színház egyszerre próbált népszínházi küldetést teljesíteni – közönségbarát, szórakoztató darabokkal –, és teret adni igényes, művészi kísérleteknek is. A repertoárban a klasszikus vígjátéktól a kortárs magyar drámáig sok minden helyet kapott, emellett erősítette a szolnoki színház regionális szerepét, fesztiválokon, vendégjátékokon való részvételét.
Igazgatóként nagy hangsúlyt fektetett a társulati összetartásra, a fiatal tehetségek felkarolására, és arra, hogy a nézők számára a színház valódi közösségi tér legyen. A Szigligeti búcsúzó közleményében kiemelte: „munkája, lelke és szeretete tovább él a színpadon, a nézők tapsában és a színház falai között” – ezt az ígéretet most közönség és színészek együtt igyekeznek betartani.
Díjak, elismerések – és egy kimaradt cím
Balázs Péter pályája során számos rangos elismerésben részesült. Kossuth-díjas, többszörös Jászai Mari-díjas színművész, 2024-ben pedig Karinthy-gyűrűvel is kitüntették, ami a magyar humort, a kabaréművészetet elismerő díjak egyik legfontosabbika.
Érdekesség és egyben fájdalmas hiány, hogy több pályatársa – köztük Pásztor Erzsi – most, halála után is felvetette: miért nem lehetett a Nemzet Színésze? Szerintük tudása, tehetsége, munkássága és szakmai tekintélye bőven alkalmassá tette volna a címre, mégsem kapta meg életében.
Ez a kimaradt cím sokak számára most még inkább kiemeli: Balázs Péter azok közé a művészek közé tartozott, akiket a közönség és a szakma szívében már jóval minden hivatalos elismerés előtt „nemzet színészének” tekintett.
Így búcsúzik tőle a szakma és a közönség
Halála híre után egymás után érkeznek a megemlékezések. Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze úgy fogalmazott: „ez egyszerűen lehetetlen”, és nem tudja elfogadni, hogy régi barátja, kollégája nincs többé. Elmondása szerint gyerekkora óta ismerte Balázs Pétert, és mindig jó humorú, életvidám emberként emlékszik rá.
Pásztor Erzsi arról beszélt, hogy tüneményes kollégának tartotta, és régóta szerette volna, hogy megkapja a Nemzet Színésze címet – szerinte abszolút megérdemelte volna. Közös munkáik – például a Vígszínház legendás előadásai – mindkettejük pályáján meghatározóak maradtak.
Nemcsak színészek, hanem rendezők, politikusok és közéleti szereplők is búcsúznak tőle: többek között Szolnok városvezetői és országos politikusok is méltatták azt, ahogyan a szolnoki színházat felépítette, és ahogyan a vidéki magyar színjátszás ügyét képviselte.
Közben a közösségi oldalakon is sorra jelennek meg a személyes emlékek: gyerekkori rajzfilmek, kabaréjelenetek, színházi előadások fotói, videók. Sokan írják: „az én gyerekkorom hangja volt”, „mindig mosolyt csalt az arcomra”, vagy egyszerűen csak annyit: „köszönöm”.
Egy életmű, amely túlél minden tapsot
Balázs Péter életműve szinte teljes keresztmetszetét adja a magyar színház és televízió elmúlt fél évszázadának. Színházi ember volt a szó legteljesebb értelmében: színész, rendező, igazgató, szinkronhang, kabaréműsorok alakítója, aki minden szerepében ugyanazt az alapvető tisztességet és szakmai alázatot képviselte.
Halála óriási veszteség a hazai kulturális élet számára, de az általa megformált karakterek, a színpadon és a vásznon hátrahagyott alakítások, a felejthetetlen szinkronhang, valamint a Szigligeti Színházban végzett munkája mind-mind tovább fognak élni.
Amíg lesz néző, aki mosolyog egy régi kabaréjeleneten, meghatódik egy tévéjátékban látott monológján, vagy gyerekkori rajzfilmekből ismeri fel hangját, addig Balázs Péter igazán nem tűnik el. A mostani gyász így egyszerre fájdalmas búcsú és csendes köszönöm egy teljes generáció részéről.
