Dudás Miki halálával kapcsolatban számos találgatás és hír látott napvilágot, Szigligeti Ivett, az elhunyt sportoló özvegye most először állt kamerák elég és tette tisztába a tragédia körülményeit és azt, hogy jelenleg mit lehet tudni a szörnyű igazsággal kapcsolatban.
A tragédiák után sokszor nemcsak a veszteség fájdalma nehezíti meg a gyászolók életét, hanem az is, amikor a körülmények tisztázatlanok maradnak. Ilyenkor a gyász mellett ott van a bizonytalanság, a kérdések sokasága, és az az érzés, hogy valami lezáratlan maradt. Pontosan ilyen helyzetbe került Dudás Miki családja is, miután a világbajnok kajakozó január elején tragikus körülmények között hunyt el. A Budapesti Rendőr-főkapitányság az ügyben halált okozó testi sértés gyanúja miatt indított nyomozást, amely a legfrissebb információk szerint továbbra is folyamatban van, egyelőre ismeretlen tettes ellen.
A sportoló halála nemcsak a családot, hanem a magyar sportéletet is mélyen megrázta. Dudás Miklós mindössze 34 éves volt, amikor budapesti otthonában holtan találták. Az első hírek még arról szóltak, hogy idegenkezűségre nem utal semmi, ám a boncolást követően a hatóságok mégis nyomozást indítottak, ami azóta is tart. A bizonytalanság pedig hatalmas terhet ró azokra, akik a legközelebb álltak hozzá.
Először szólalt meg a kamerák előtt Szigligeti Ivett
A tragédia óta Dudás Miki párja, Szigligeti Ivett hosszú ideig nem nyilatkozott. Most azonban megtörte a csendet, és az RTL Reggeliben először beszélt nyilvánosan arról, hogyan próbálja feldolgozni a veszteséget, miközben egyedül neveli közös gyermekeiket.
A kétgyermekes édesanya könnyek között mesélt arról, hogy a vőlegénye halála után teljesen megváltozott az élete. Elmondása szerint azóta sem találja a helyét a világban, és a mindennapok sokszor szinte elviselhetetlenül nehezek.
„Azóta is keresem a helyem a világban… próbáljuk túlélni a gyerekekkel a mindennapokat. Próbálok erős lenni miattuk és értük” – mondta el Ivett meghatottan.
A gyászoló édesanya szerint a legnagyobb erőt az adja számára, amikor a gyermekeire néz. Úgy érzi, bennük tovább él az a szeretet és az az ember, akit elveszítettek.
„Szerencsére mindkét gyerek hasonlít Mikire külsőleg és belsőleg is. Hatalmas erőt ad, amikor rájuk nézek egy nehéz pillanatban. Amikor azt érzem, hogy mennyire megölelném Mikit, akkor arra gondolok: itt maradt belőle két kicsi.”
A bizonytalanság még nehezebbé teszi a gyászt
A család számára az egyik legnehezebb dolog az, hogy a tragédia körülményei továbbra sem tisztázottak. A rendőrségi nyomozás még mindig folyamatban van, és egyelőre nem derült ki, pontosan mi történt.
Ivett elmondta, hogy bár bízik abban, hogy a hatóságok mindent megtesznek az ügy felderítéséért, a hosszú ideig tartó vizsgálat rengeteg kérdést hagy maga után.
„A nyomozás még mindig tart, biztosabb információt én sem tudok egyelőre. Ez az amúgy is tragikus helyzetet még nehezebbé teszi” – mondta.
Hozzátette, hogy a tényen már semmi nem változtat: Miki nem térhet vissza. Ugyanakkor úgy érzi, szeretné tudni az igazságot, és lezárni ezt a fájdalmas fejezetet.
„Őszintén szólva csalódott vagyok. Nem feltétlen így képzeltem el a nyomozás folyamatát. Rengeteg a kérdőjel.”
Gyászterápiára járnak a gyerekek
A legnehezebb feladat most az, hogy a gyerekeknek segítsen feldolgozni az apjuk elvesztését. Ivett elmondta, hogy mindkét gyermek másképp reagál a tragédiára, ezért szakember segítségét is igénybe vették.
A hétéves kislány sokkal visszahúzódóbb lett, és egyelőre nem szeret beszélni az apjáról. A hároméves kisfiú viszont gyakran emlegeti őt, és nyíltabban fejezi ki az érzéseit.
„A kislányom nagyon magába fordult, egyáltalán nem szeret erről beszélni. Próbálok vele nagyon finoman közeledni, de hagyom, hogy a maga tempójában dolgozza fel. Van szakember is, aki segít neki.”
A kisfiú ezzel szemben sokszor beszél az apjáról, és gyakran mondja, mennyire hiányzik neki.
„Mi együtt szoktunk sírni” – mondta Ivett.
Még mindig beszél a szerelméhez
A gyászoló édesanya azt is elárulta, hogy gyakran beszél Dudás Mikihez, mintha még mindig vele lenne. Leginkább akkor, amikor egyedül van, például autóvezetés közben.
„Szoktam vele beszélgetni, nagyon sokat. Van, amikor jó dolgokat mesélek, van, amikor kisírom magam. Hiszem, hogy ő ezeket hallja.”
Ivett abban is reménykedik, hogy a sportoló valamilyen módon jelet küld neki.
„Próbálom mondani neki, hogy adjon egy kis jelet.”
Az álmok, amelyeket együtt terveztek
Bár a fájdalom mindennapos, Ivett igyekszik kapaszkodót találni az életben. Azt mondja, azokhoz az álmokhoz ragaszkodik, amelyeket Mikivel együtt terveztek meg.
Szeretné, ha gyermekeik – Nara és Miló – megkaphatnák mindazt, amit az édesapjuk is szeretett volna nekik.
„Azokat az álmokat, amiket Mikivel közösen álmodtunk meg, szeretném megvalósítani a gyerekek számára.”
A tragédia tehát nemcsak egy szeretett sportolót vett el a családtól és az országtól, hanem egy édesapát is két kisgyermek mellől. A nyomozás még mindig tart, és sok kérdés vár válaszra, miközben a család próbálja újraépíteni az életét a hatalmas veszteség után.
