A magyar egészségügy finanszírozása régóta viták tárgya: sokan érzik, hogy az állam túl keveset tesz, és a betegekre hárulnak a költségek. Egy 2024-es GKI-tanulmány szerint a lakosság már a teljes kiadások 30%-át fizeti ki saját zsebből – közvetlenül vagy egészségbiztosításon kívüli módon. Ez nemcsak megterhelő a háztartásoknak, de komoly kérdéseket vet fel az állami szerepvállalás és az egészségügyi ellátás fenntarthatósága kapcsán. De vajon mennyi ebből igaz? Mennyire megbízhóak ezek az adatok? És vajon milyen következményekkel járnak?
Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk:
-
mit mondanak a legfrissebb magyar (GKI) és nemzetközi (OECD, Eurostat) források,
-
hogyan állunk az uniós átlaghoz képest az állami kiadásokkal, a magánkiadásokkal és az egészségügy szereplőinek terheivel,
-
milyen tényezők vezetnek a magas magánfinanszírozáshoz,
-
mit lehetne tenni a helyzet javítása érdekében.
Mi igaz a számokból? Amit tudunk
1. Lakossági kiadások aránya
-
A GKI Gazdaságkutató Intézet 2024-es elemzése szerint a teljes egészségügyi kiadások ~30%-át a lakosság állja: 27%-ot közvetlen zsebbeli kiadásokkal, plusz ~3%-ot biztosítások, egészségpénztárak útján számítanak magánfinanszírozásnak. Országgyűlés
-
Nemzetközi összehasonlításban ez magas: az OECD / Eurostat adatai szerint az EU-s országok többségében alacsonyabb a magánkiadások aránya. Például Magyarországon 2021-ben a magánfinanszírozás aránya ~25% volt, az EU átlaga pedig ~15% OECD+1.
2. Állami finanszírozás alacsony GDP-arányosan
-
Az OECD országprofilt bemutató dokumentum 2023-ban megállapítja: Magyarország alacsonyabb arányban költ az egészségügyre, mint sok nyugat-európai ország, GDP százalékában mérve. Az EU-átlag ~7–8%, Magyarország 2021–üzemanyag-adatok alapján kb. 6–6,5% körül mozgott. World Health Systems Facts+1
-
A GKI tanulmány is rámutat, hogy állami ráfordítások – költségvetés / állami egészségbiztosítás – súlya csökken vagy alacsony marad, miközben a magánkiadások terhe nő. Országgyűlés
3. Fizetési képesség, jövedelemarányos terhelés
-
A háztartások jövedelméhez viszonyítva Magyarországon 2023-ban a bruttó jövedelem ~2,3%-át fordították egészségügyre, a nettó jövedelemhez viszonyítva ~2,8%-át. Ez magasabb, mint néhány V4 országban, de alacsonyabb, mint volt 10–15 éve, amikor ~3% volt az arány. Országgyűlés+1
-
Az OECD adataiból kiderül: magánfinanszírozásnál – gyógyszerek, orvosi eszközök, fogászat – különösen nagy a zsebbe fizetett rész. Ezek a tételek sok családnak komoly kiadást jelentenek. OECD+1
Mi vezet ehhez a helyzethez? Okok, amelyek félreviszik a képet
Demográfiai és egészségügyi kihívások
-
Idősödő népesség: több krónikus beteg, magasabb egészségügyi igény
-
Növekvő várakozási idők: sokan inkább magánorvoshoz vagy magánklinikához fordulnak, fizetős szolgáltatásokat vesznek igénybe
Finanszírozási modell problémái
-
Állami támogatás nem nő arányosan a szükségletekkel
-
A költségvetésben az egészségügyre jutó rész más területekkel versenyez: infrastruktúra, oktatás, szociális ágazat
-
Magánellátás és egészségbiztosítások szerepe nem elég szabályozott, sok az ad hoc kiadás
Gazdasági terhek
-
Alacsony bérek az egészségügyben → orvosok, szakápolók dönthetnek a magánellátás mellett
-
Ingyenes vagy olcsó állami ellátás hiányosságai → extra vizitek, hálapénz, magánrendelők
Összehasonlítás más EU-tagállamokkal
-
Az Európai Unió átlagosan ~7–8% GDP-t fordít az egészségügyre. Magyarország jelentősen alatta marad. European Commission+1
-
Az EU-s országokban a magánkiadások aránya általában 15–20% között mozog; Magyarországon ez 25–30% körül van, azaz sokkal nagyobb terhet viselnek a betegek saját zsebből. OECD+2World Health Systems Facts+2
-
Az OECD jelentései arról is szólnak, hogy amikor egy ország alacsonyabb költségvetési befizetéssel dolgozik, növekednek a várakozások, a privát kiadások és a társadalmi igazságtalanság érzései. Magyarországon ez egyre inkább észlelhető. OECD+1
Lehetséges következtetések, hatások
-
Háztartási terhek növekedése: különösen alacsony jövedelműek, nyugdíjasok és krónikus betegeket ellátók esetében
-
Egyenlőtlenségek nőnek: aki jobban tud fizetni, az jobb ellátást kap; aki nem, az kiszolgáltatottabb
-
Egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés romlása: magánfizetés, várólisták, prémium szolgáltatások
