Átfogó választójogi reformot készíthet elő a TISZA Párt: a tervek szerint az új alkotmány elfogadása után az egyik legfontosabb feladat egy arányosabb választási rendszer kialakítása lenne. Melléthei-Barna Márton, a párt országgyűlési képviselője és jogi vezetője arról beszélt, hogy másfél-két éven belül olyan szabályozást fogadhatnak el, amely jelentősen csökkentené annak esélyét, hogy egyetlen politikai erő ismét kétharmados parlamenti többséget szerezzen.
A változtatás nem pusztán a választókerületek vagy a mandátumelosztás technikai átalakítását jelenthetné. A cél egy olyan politikai rendszer létrehozása lehet, amelyben a parlamenti erőviszonyok pontosabban tükrözik a választók által leadott szavazatokat, a nagy horderejű döntésekhez pedig szélesebb politikai együttműködésre lenne szükség.
A képviselő az új választási törvény mellett a képviselői mandátum időbeli korlátozásáról, a köztársasági elnök megbízatásának megszüntetésével kapcsolatos alkotmányos kérdésekről, valamint az új alkotmány népszavazással történő megerősítéséről is beszélt.
Fontos ugyanakkor, hogy a részletes választójogi tervezet még nem ismert. Egyelőre politikai szándékról és előkészítés alatt álló elképzelésekről van szó, ezért nem lehet biztosan tudni, pontosan milyen rendszer válthatná fel a jelenlegi szabályokat.
Másfél-két éven belül jöhet az új választási törvény
Melléthei-Barna Márton szerint az új alkotmány elfogadása után az egyik legelső feladat az új választási törvény megalkotása lenne.
A politikus úgy fogalmazott, biztos abban, hogy a változtatásra másfél-két éven belül sor kerülhet. A szabályozás elfogadását várhatóan hosszabb szakmai és politikai előkészítés előzné meg, hiszen a választási rendszer az egész parlamenti működés alapját meghatározza.
Egy választójogi reform során többek között dönteni kellene:
- az egyéni választókerületek számáról;
- a pártlistás és az egyéni mandátumok arányáról;
- a választási küszöbről;
- a töredékszavazatok kezeléséről;
- a körzetek határainak megállapításáról;
- a külhoni szavazatok rendszeréről;
- az időközi választások szabályairól;
- a választási kampány finanszírozásáról.
A választási törvény megváltoztatása ezért jóval összetettebb feladat annál, mint hogy egyszerűen újrarajzolják a választókerületeket.
Arányosabb rendszer kialakítása a cél
A TISZA jogi vezetője szerint olyan választási rendszerre lenne szükség, amely a jelenleginél arányosabban alakítja át a szavazatokat parlamenti mandátumokká.
Az arányosság lényege, hogy egy párt parlamenti helyeinek aránya lehetőleg közel álljon az országosan megszerzett szavazatainak arányához.
Egy erősen arányos rendszerben például egy 40 százalékos támogatottságot elérő párt jellemzően nem szerezhetne 60–70 százaléknyi parlamenti mandátumot. A törvényhozás összetétele közelebb kerülne a választók tényleges politikai megoszlásához.
Az arányosabb rendszer támogatói szerint ez igazságosabb képviseletet teremthet, és csökkentheti az elvesző szavazatok számát. Kritikusai ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen rendszerek gyakrabban vezethetnek koalíciós kormányzáshoz, hosszabb tárgyalásokhoz és nehezebb kormányalakításhoz.
Minimalizálnák a kétharmados többség esélyét
A tervezett változtatások egyik központi célja az lehet, hogy egyetlen párt vagy pártszövetség csak rendkívül magas társadalmi támogatottság mellett szerezhessen kétharmados többséget.
A magyar Országgyűlésben a kétharmados többség különösen nagy jelentőségű, mivel számos alapvető közjogi döntéshez ilyen arányú támogatás szükséges.
Kétharmados többséggel lehet többek között:
- módosítani az alkotmányos szabályokat;
- sarkalatos törvényeket elfogadni vagy átírni;
- egyes fontos közjogi tisztségek betöltéséről dönteni;
- hosszú távra meghatározni bizonyos állami intézmények működését.
A reform támogatói szerint nem szerencsés, ha egy párt a leadott szavazatok felénél lényegesen kisebb támogatással is alkotmányozó többséget szerezhet.
A cél ezért nem feltétlenül a kétharmados többség jogi megszüntetése lenne, hanem annak biztosítása, hogy ilyen erős parlamenti felhatalmazás csak valóban széles választói támogatással jöhessen létre.
Hogyan lehetne csökkenteni a kétharmad esélyét?
Több olyan választójogi megoldás létezik, amely mérsékelheti a legnagyobb pártnak járó mandátumelőnyt.
Az egyik lehetőség a listás mandátumok számának növelése. Minél több parlamenti helyet osztanak el országos vagy területi listák alapján, annál pontosabban követheti a mandátumarány a pártok támogatottságát.
Szóba kerülhetne továbbá:
- az egyéni választókerületek számának csökkentése;
- kétfordulós választási rendszer bevezetése;
- a győzteskompenzáció megszüntetése vagy átalakítása;
- többmandátumos választókerületek létrehozása;
- tisztán listás rendszer bevezetése;
- vegyes, de a jelenleginél arányosabb modell alkalmazása;
- a mandátumelosztási képlet módosítása.
Ezek mindegyike eltérő módon alakítaná a pártok esélyeit és a választók képviseletét. A konkrét tervezet hiányában azonban egyelőre nem lehet tudni, melyik megoldást választanák.
Miért kedvezhet a jelenlegi rendszer a legerősebb pártnak?
A magyar választási rendszer vegyes modellként működik: a képviselők egy része egyéni választókerületből, másik része országos pártlistáról kerül az Országgyűlésbe.
Az egyéni körzetekben a legtöbb szavazatot megszerző jelölt nyer, akkor is, ha nem kapja meg a voksok több mint felét. Ez azt jelenti, hogy több, egymással versengő ellenzéki jelölt esetén egy viszonylag kisebb szavazatarány is elegendő lehet a mandátum megszerzéséhez.
A győztes párt emellett az egyéni körzetekből jelentős mandátumelőnyre tehet szert. Ha ezt a listás helyek kiosztásának szabályai is erősítik, a parlamenti többség jóval nagyobb lehet, mint az országos szavazati arány.
Egy arányosabb rendszer ezt a különbséget próbálná mérsékelni.
A kétharmad korlátozása politikai együttműködést kényszeríthetne ki
Amennyiben egyetlen párt számára lényegesen nehezebbé válna a kétharmados többség megszerzése, az alkotmányos jelentőségű döntésekhez több párt együttműködésére lenne szükség.
Ez azt jelenthetné, hogy a kormányoldalnak az ellenzék egy részével is meg kellene egyeznie például:
- alkotmánymódosításnál;
- egyes vezető tisztségviselők megválasztásánál;
- a választási szabályok módosításánál;
- az igazságszolgáltatást érintő reformoknál;
- az alapvető intézményi változtatásoknál.
A támogatók szerint ez fékezné a túlzott hatalomkoncentrációt, és kiszámíthatóbbá tenné a közjogi rendszert.
Az ellenzők szerint ugyanakkor a széles körű egyeztetési kényszer döntésképtelenséghez is vezethet, különösen erősen megosztott politikai környezetben.
Az új alkotmány elfogadása lenne az első lépés
Melléthei-Barna Márton nyilatkozata alapján az új választási törvény elfogadása az új alkotmány létrehozását követné.
A tervek szerint az alkotmányt várhatóan népszavazással is megerősítenék. Ez azt jelentené, hogy a végleges szövegről nemcsak az Országgyűlés, hanem közvetlenül a választók is véleményt mondhatnának.
Egy új alkotmány elfogadása rendkívül jelentős közjogi változás lenne. Meghatározhatná többek között:
- az államhatalmi ágak viszonyát;
- a köztársasági elnök jogköreit;
- az Alkotmánybíróság helyzetét;
- a parlament működését;
- az igazságszolgáltatás függetlenségének garanciáit;
- az alapvető jogokat;
- a választási rendszer alapelveit;
- a kormány és az ellenőrző intézmények kapcsolatát.
A választási törvényt ezt követően az új alkotmány rendelkezéseihez kellene igazítani.
Miért lehet fontos a népszavazás?
Az alkotmány a jogrendszer alapja, ezért megalkotásához a lehető legszélesebb társadalmi támogatásra lehet szükség.
A népszavazással történő megerősítés mellett szólhat, hogy közvetlen demokratikus felhatalmazást biztosítana az új rendszer számára. Ez különösen fontos lehetne egy olyan politikai helyzetben, amikor az alkotmányozás módja vagy tartalma erős vitákat vált ki.
A népszavazás ugyanakkor önmagában nem helyettesíti a hosszú és nyilvános előkészítést. A választóknak megfelelő időt és világos tájékoztatást kellene kapniuk ahhoz, hogy megértsék, milyen változásokról döntenek.
Egy több mint százoldalas alkotmányszöveg összetett rendelkezéseit nehéz egyetlen igen-nem kérdésre leegyszerűsíteni. Emiatt különösen fontos lenne a tervezet előzetes társadalmi vitája.
A képviselői mandátumot is korlátoznák
A politikai átalakítás egyik legtöbbet vitatott eleme a képviselői mandátum időbeli korlátozása.
A felvetés szerint egy személy legfeljebb tizenkét éven keresztül lehetne országgyűlési képviselő. Ez három négyéves parlamenti ciklusnak felelne meg.
A szabály célja az lehet, hogy:
- csökkenjen a hivatásszerű, évtizedeken át tartó politikusi pályák száma;
- rendszeresen új szereplők kerüljenek a parlamentbe;
- ne alakuljanak ki túlságosan erős személyes hatalmi pozíciók;
- a képviselők jobban kötődjenek eredeti szakmájukhoz és a társadalom mindennapi életéhez;
- gyorsuljon a politikai elit megújulása.
Ez a szabály európai összehasonlításban szokatlan lenne, mivel a parlamenti képviselők mandátumát általában nem korlátozzák ilyen módon.
Mi lehet a társadalmi cél a tizenkét éves korlátozás mögött?
A mandátumkorlátozás támogatói szerint a politikai tisztség nem válhat élethosszig tartó foglalkozássá.
A tizenkét éves plafon arra ösztönözhetné a képviselőket, hogy parlamenti munkájuk után visszatérjenek korábbi hivatásukhoz, vagy más társadalmi, gazdasági területen folytassák pályájukat.
Ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy a törvényhozás tagjai ne szakadjanak el teljesen a választók mindennapi problémáitól.
A korlátozás emellett csökkenthetné annak esélyét, hogy egy politikus hosszú idő alatt megbonthatatlan kapcsolati és gazdasági hálózatot építsen ki maga körül.
Komoly ellenérvek is felmerülhetnek
A képviselői mandátum korlátozásának hátrányai is lehetnek.
A parlamenti munka összetett szakmai tevékenység. A jogalkotás, a költségvetés ellenőrzése, a bizottsági munka és a nemzetközi kapcsolatok kezelése hosszú idő alatt megszerzett tapasztalatot igényel.
Ha a tapasztalt képviselőknek tizenkét év után kötelezően távozniuk kell, az intézményi tudás jelentős része elveszhet.
A szabály azt is eredményezhetné, hogy a tényleges politikai hatalom nem a korlátozott ideig hivatalban lévő képviselőknél, hanem a háttérben hosszabb ideig működő pártvezetőknél, tanácsadóknál, szakértőknél és gazdasági szereplőknél összpontosul.
Emiatt a mandátumkorlátozás önmagában nem feltétlenül szünteti meg a hatalomkoncentrációt.
Minden korábbi ciklus beleszámítana?
A tizenkét éves korlátozás egyik legfontosabb részletkérdése az lenne, hogyan számítják a korábbi képviselői időszakokat.
Nem ismert például, hogy:
- a törvény hatálybalépése előtti ciklusok beleszámítanának-e;
- csak az egymást követő ciklusokat számítanák-e;
- egy hosszabb szünet után újra lehetne-e indulni;
- a részleges ciklus teljes négy évnek számítana-e;
- az európai parlamenti és önkormányzati mandátumokat is figyelembe vennék-e;
- a miniszteri vagy államtitkári megbízatás érintené-e a korlátozást.
Ezek a kérdések alapvetően meghatároznák, kiket és mikortól érintene az új szabály.
A választók jogát is korlátozhatja?
A mandátumkorlátozás egyik alkotmányos vitája abból fakadhat, hogy a szabály nemcsak a politikus indulási jogát, hanem közvetetten a választók döntési szabadságát is korlátozza.
Ha egy népszerű képviselőt a választók újra megválasztanának, a tizenkét éves szabály ezt akkor is megakadályozná.
A korlátozás támogatói szerint a politikai rendszer egészséges megújulása indokolhat ilyen szabályt. Kritikusai viszont úgy vélik, hogy a választóknak kell eldönteniük, meddig kívánnak egy politikust hivatalban tartani.
A szabály alkotmányos elfogadhatósága ezért részletes jogi indokolást és megfelelő átmeneti rendelkezéseket igényelhet.
Megszüntetnék a köztársasági elnök jelenlegi megbízatását
Az alkotmányos átalakítás másik vitatott része Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatásának tervezett megszüntetése.
A felvetés komoly közjogi kérdéseket vet fel, mivel az államfő megbízatását meghatározott időre kapja, és annak idő előtti megszűnését az alkotmányos szabályok rendezik.
A politikai terv ellenzői szerint jogbizonytalanságot teremthet, ha egy alkotmánymódosítás közvetlenül megszüntet egy hivatalban lévő közjogi tisztségviselő mandátumát.
A támogatók ezzel szemben arra hivatkozhatnak, hogy egy teljesen új alkotmányos rendszer létrehozása szükségessé teheti az intézmények és megbízatások újraalapítását.
Mi történik, ha az államfő nem írja alá a módosítást?
Az egyik felmerülő alkotmányos probléma az lehet, hogy a köztársasági elnöknek olyan módosítást kellene aláírnia, amely saját megbízatását szünteti meg.
Ha az államfő nem írná alá a jogszabályt, hanem alkotmányossági vizsgálatot kezdeményezne, az átmeneti bizonytalanságot teremthetne.
Felmerülhetne többek között:
- meddig marad hivatalban a köztársasági elnök;
- ki írja alá az új szabályokat;
- milyen hatáskörben járhat el az Alkotmánybíróság;
- felülvizsgálható-e tartalmilag egy alkotmánymódosítás;
- mi történik az államfői jogkörök átmeneti gyakorlásával;
- hogyan kerülhető el az intézményi működés leállása.
A TISZA jogi vezetője a megadott interjúban azt mondta, nem tart attól, hogy alkotmányos válsághelyzet alakulna ki.
Miért beszélnek mégis közjogi zűrzavarról?
Az alkotmányos átmenetek különösen érzékeny időszakok. Ha a régi és az új szabályok hatálya, valamint az egyes intézmények megbízatása nincs pontosan összehangolva, könnyen vita alakulhat ki arról, hogy kinek milyen jogköre van.
A bizonytalanság elkerüléséhez világos átmeneti rendelkezésekre lenne szükség.
Ezeknek pontosan meg kellene határozniuk:
- az új alkotmány hatálybalépésének időpontját;
- a régi tisztségviselők megbízatásának végét;
- az új vezetők megválasztásának rendjét;
- az átmenet alatt gyakorolható jogköröket;
- a folyamatban lévő eljárások sorsát;
- az alkotmányossági felülvizsgálat lehetőségét.
Egy jól előkészített átmenet képes lehet minimalizálni a bizonytalanságot. A kapkodva elfogadott szabályok viszont valóban közjogi konfliktushoz vezethetnek.
Felülvizsgálhatja-e az Alkotmánybíróság az alkotmánymódosítást?
Ez az egyik legösszetettebb jogi kérdés.
Az alkotmánybíróságok általában az alkotmánynál alacsonyabb szintű jogszabályok alkotmányosságát vizsgálják. Ha azonban maga az alkotmánymódosítás sért alapvető eljárási vagy jogállami követelményeket, felmerülhet, hogy milyen mélységben ellenőrizhető.
Különbséget lehet tenni:
- az elfogadás eljárásának vizsgálata;
- a formai követelmények ellenőrzése;
- a módosítás tartalmi felülvizsgálata között.
Az, hogy az Alkotmánybíróság milyen hatáskörrel rendelkezne egy ilyen helyzetben, nagymértékben függne az akkor hatályos alkotmányos szabályoktól és a módosítás pontos szövegétől.
Mi történhetne Sulyok Tamás távozása után?
Amennyiben a köztársasági elnök megbízatása megszűnne, új államfőt kellene választani, vagy átmenetileg más közjogi szereplő gyakorolhatná a feladatait.
A hatályos szabályok alapján az államfői tisztség megüresedése esetén átmeneti helyettesítésre kerülhet sor, de egy új alkotmány ezt eltérően is rendezhetné.
Az új köztársasági elnök kiválasztásánál több modell merülhet fel:
- továbbra is az Országgyűlés választaná;
- közvetlenül a választópolgárok döntenének;
- többfordulós parlamenti választást vezetnének be;
- szélesebb jelölési és konszenzuskövetelményt alkalmaznának.
A választás módja alapvetően befolyásolná az államfő politikai súlyát és demokratikus legitimációját.
Közvetlenül választhatnák a köztársasági elnököt?
Az új alkotmány előkészítésekor várhatóan ismét felmerülhet a közvetlen államfőválasztás kérdése.
A közvetlen választás támogatói szerint az államfő erősebb társadalmi felhatalmazást kapna, és kevésbé függne a parlamenti többségtől.
Az ellenzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy egy közvetlenül választott köztársasági elnök politikai legitimációja versenybe kerülhet a miniszterelnökével. Ez különösen akkor okozhat konfliktust, ha a két vezető eltérő politikai oldalhoz tartozik.
Az államfő megválasztásának módját ezért csak a hatásköreivel együtt lehet felelősen meghatározni.
A TISZA kétharmada sem maradna korlátlan
A politikai terv egyik sajátossága, hogy a TISZA Párt a saját, kétharmados parlamenti többségének korlátozását ígéri.
A választási rendszer átalakítása hosszabb távon azt eredményezhetné, hogy a párt később saját maga sem tudna olyan könnyen alkotmányozó többséget szerezni.
Ez a vállalás politikai szempontból azt az üzenetet hordozhatja, hogy a párt nem kívánja tartósan fenntartani a rendkívül koncentrált parlamenti hatalmat.
A hitelesség azonban a részletes szabályokon múlik majd. Egy választási rendszer ugyanis akkor tekinthető valóban semlegesnek, ha nem az aktuális kormánypárt rövid távú érdekeihez igazodik, hanem minden politikai szereplőre azonos feltételeket teremt.
A választókerületek újrarajzolása különösen érzékeny kérdés
Bármilyen új választási rendszer esetén szükség lehet a választókerületi határok felülvizsgálatára.
A körzeteknek lehetőség szerint hasonló számú választópolgárt kell tartalmazniuk, különben egyes szavazatok nagyobb súlyt kaphatnak, mint mások.
Az újrarajzolás során kerülni kellene, hogy a határokat valamelyik párt támogatottságához igazítsák. Ennek biztosítására létrehozhatnának egy független választókerületi bizottságot, amely nyilvános adatok és előre rögzített szabályok alapján tenne javaslatot.
Fontos szempont lehetne:
- a lakosságszám;
- a települési és megyei határok;
- a földrajzi összefüggőség;
- a helyi közösségek egysége;
- a körzetek hosszú távú stabilitása;
- a népességváltozás rendszeres felülvizsgálata.
Visszatérhetne a kétfordulós rendszer?
Az új választási törvény egyik lehetséges, de egyelőre meg nem erősített eleme a kétfordulós választás visszaállítása lehetne.
Kétfordulós rendszerben az első körben több jelölt indulhat, a második fordulóban pedig jellemzően a legerősebbek között dől el a mandátum sorsa.
Ennek előnye lehet, hogy a végső győztes szélesebb támogatást szerezhet, és a választók a második forduló előtt újragondolhatják döntésüket.
Hátránya, hogy:
- drágább a lebonyolítása;
- hosszabb a választási folyamat;
- alacsonyabb lehet a részvétel a második körben;
- háttéralkukhoz vezethet;
- jelentősen átalakíthatja a pártok együttműködését.
A kétfordulós rendszer önmagában sem garantál teljes arányosságot, de mérsékelheti az egyéni körzetekben a szavazatmegosztásból eredő torzulásokat.
Tisztán listás rendszer is szóba jöhetne
A legarányosabb megoldások közé tartozik a tisztán listás választás, amelyben minden mandátumot a pártokra leadott szavazatok alapján osztanak ki.
Ebben az esetben a parlament összetétele szorosan követhetné az országos támogatottságot.
A tisztán listás rendszer hátránya ugyanakkor az lehet, hogy gyengül a választók és az egyéni képviselők közötti közvetlen kapcsolat. A választópolgár nem feltétlenül egy helyi személyre, hanem elsősorban egy pártlistára szavazna.
Ezt területi listákkal vagy nyitott listás rendszerrel lehetne enyhíteni, amelyben a választók a párton belül egyes jelöltek sorrendjét is befolyásolhatják.
A választási küszöb is változhatna
Az új rendszer kialakításakor a parlamentbe jutási küszöbről is dönteni kellene.
Az alacsonyabb küszöb több kisebb párt bejutását tenné lehetővé, ami sokszínűbb parlamentet eredményezhetne. Ugyanakkor növelhetné a politikai széttagoltságot és megnehezíthetné a stabil kormányalakítást.
A magasabb küszöb csökkentené a parlamenti pártok számát, de több választói szavazat maradhatna képviselet nélkül.
A megfelelő szint megtalálása ezért mindig egyensúlyozást jelent a reprezentativitás és a kormányozhatóság között.
A külhoni szavazatok rendszerét is rendezni kellene
Egy teljes választójogi reform várhatóan a külföldön élő magyar állampolgárok szavazási szabályait is érintené.
Jelenleg eltérő eljárás vonatkozhat azokra, akik rendelkeznek magyarországi lakcímmel, és azokra, akik nem.
A reform során egységesebb és könnyebben hozzáférhető rendszer kialakítására törekedhetnének. Szóba kerülhetne:
- a levélszavazás kiterjesztése;
- több külképviseleti szavazóhely létrehozása;
- elektronikus megoldások vizsgálata;
- külön külhoni választókerület kialakítása;
- az azonos választójogi feltételek megteremtése.
Minden ilyen változtatásnál kiemelt követelmény lenne a választás titkosságának, biztonságának és ellenőrizhetőségének garantálása.
A kampányfinanszírozást is átalakíthatják
Az igazságos választás nemcsak a mandátumelosztásról szól. A pártok és jelöltek pénzügyi lehetőségei szintén alapvetően befolyásolják a versenyt.
Egy új választási törvény rendezhetné:
- az állami kampánytámogatást;
- a költési korlátokat;
- a politikai hirdetések átláthatóságát;
- a közösségi médiában futó kampányok szabályait;
- a harmadik szereplők politikai költéseit;
- a pártok beszámolási kötelezettségét;
- a szabálytalanságok szankcióit.
A közpénzből működő állami kommunikáció és a pártkampány egyértelmű elválasztása is a reform egyik fontos kérdése lehetne.
Ki ellenőrizné a választások tisztaságát?
A választási igazgatás függetlensége alapvető feltétele a politikai bizalomnak.
A reform során megerősíthetnék a választási szervek önállóságát, átláthatóbbá tehetnék a tagok kiválasztását és gyorsabb jogorvoslati rendszert alakíthatnának ki.
Fontos lenne, hogy:
- a választási bizottságok pártatlanul működjenek;
- minden döntésük nyilvános és indokolt legyen;
- a bírósági jogorvoslat gyorsan lezáruljon;
- a szavazatszámlálás ellenőrizhető legyen;
- a kampányszabályok megsértése valódi következménnyel járjon;
- a választási informatikai rendszereket függetlenül auditálják.
Miért veszélyes egyoldalúan átírni a választási szabályokat?
A választási törvényeket ideális esetben széles politikai egyetértéssel kellene elfogadni, mivel ezek határozzák meg a pártok közötti verseny feltételeit.
Ha a mindenkori kormányoldal egyedül alakítja át a rendszert, könnyen felmerülhet a gyanú, hogy a saját érdekei szerint módosítja a szabályokat.
Ez akkor is bizalmi problémát okozhat, ha a változtatások egy része szakmailag indokolható.
A hitelességhez ezért szükség lehet:
- ellenzéki pártok bevonására;
- civil és jogvédő szervezetek meghallgatására;
- nyilvános szakmai vitára;
- nemzetközi ajánlások figyelembevételére;
- megfelelő felkészülési idő biztosítására;
- a következő választás előtt jóval korábban elfogadott szabályokra.
Nem lenne szerencsés közvetlenül választás előtt változtatni
A választási szabályok kiszámíthatósága érdekében fontos, hogy a pártok és a választók időben megismerjék az új rendszert.
Ha egy törvényt közvetlenül a választás előtt módosítanak, a politikai szereplőknek kevés idejük marad alkalmazkodni, a választók pedig nehezebben érthetik meg, hogyan számítják majd a szavazataikat.
A másfél-két éves határidő ezért akkor lehet megfelelő, ha a következő választásig kellő felkészülési idő marad.
Az átmeneti szabályoknak azt is tisztázniuk kellene, hogy az új rendszer melyik választástól alkalmazandó.
A reform nemcsak a pártokat, minden választót érintene
A választási rendszer technikai részletei első pillantásra távolinak tűnhetnek, valójában azonban alapvetően meghatározzák minden szavazat értékét.
A szabályok döntik el:
- hány képviselő jut be egy párt támogatottsága alapján;
- mennyire számít az egyéni jelöltre adott szavazat;
- mi történik a vesztes jelöltek voksával;
- mekkora támogatottsággal lehet kormányt alakítani;
- milyen könnyen szerezhető kétharmados többség;
- hány párt kerülhet be az Országgyűlésbe.
Ezért egy választójogi reform előtt nemcsak a politikai szereplők, hanem a társadalom széles körű tájékoztatása is szükséges.
Mikor ismerhetjük meg a pontos szabályokat?
A megadott nyilatkozat alapján az új választási törvény az új alkotmány elfogadása után kerülhet napirendre, és másfél-két éven belül fogadhatják el.
Jelenleg azonban még nem ismert:
- a mandátumok száma;
- az egyéni és listás helyek aránya;
- a választási küszöb;
- a körzetek rendszere;
- a szavazatok mandátummá alakításának képlete;
- a külhoni szavazás módja;
- a reform pontos hatálybalépése.
A következő időszakban ezért elsősorban azt kell figyelni, mikor jelenik meg a részletes törvényjavaslat, milyen szakmai egyeztetés előzi meg, és mennyi időt biztosítanak a társadalmi vitára.
Nem automatikusan jelent demokratikusabb rendszert az arányosság
Az arányosabb választási rendszer sok torzulást megszüntethet, de önmagában nem old meg minden demokratikus problémát.
Ugyanilyen fontos:
- a sajtó sokszínűsége;
- a kampányfinanszírozás átláthatósága;
- az állami intézmények pártatlansága;
- a bírósági jogorvoslat;
- a közpénzek felhasználásának ellenőrzése;
- a politikai verseny tisztessége;
- az ellenzéki jogok biztosítása.
Egy választás csak akkor lehet valóban szabad és igazságos, ha nemcsak a szavazatszámlálás, hanem az egész kampánykörnyezet kiegyensúlyozott.
Jelentős átalakulás előtt állhat a magyar közjogi rendszer
A TISZA Párt tervei alapján nem egyetlen törvény módosításáról, hanem átfogó közjogi átalakításról lehet szó.
Az új alkotmány, az arányosabb választási rendszer, a kétharmados többség esélyének csökkentése, a képviselői mandátum tizenkét éves korlátozása és a köztársasági elnök helyzetének rendezése egymással szorosan összefüggő változtatások.
Ezek hosszú időre meghatározhatják:
- a mindenkori kormány hatalmát;
- az ellenzék lehetőségeit;
- az állami intézmények működését;
- a politikai vezetők elszámoltathatóságát;
- a választók képviseletét;
- az alkotmányos rendszer stabilitását.
Éppen ezért a gyorsaság mellett legalább ilyen fontos lesz a szakmai megalapozottság, az átláthatóság és a széles körű társadalmi vita.
Több kérdésre még nincs válasz
A bejelentés legfontosabb eleme, hogy másfél-két éven belül új választási törvény születhet, amely minimálisra csökkentheti egy újabb kétharmados parlamenti többség esélyét.
Egyelőre azonban nem tudni, milyen konkrét rendszerrel kívánják ezt elérni. Nem ismert az sem, hogy a képviselői mandátumkorlátozás pontosan mikortól és kikre vonatkozna, illetve hogyan rendeznék a köztársasági elnöki tisztség átmenetét.
A következő időszakban ezért a részletes jogszabálytervezetek jelentik majd a valódi fordulópontot. Csak ezekből derülhet ki, hogy az ígért reform valóban arányosabb és kiegyensúlyozottabb rendszert teremt-e, vagy újabb vitákat nyit meg a politikai hatalom gyakorlásáról.
A politikai nyilatkozatban szereplő másfél-két éves határidő azt jelzi, hogy az átalakítás nem azonnal, hanem több lépcsőben valósulhat meg. Az új alkotmány elfogadása, esetleges népszavazási megerősítése, majd a választási törvény kidolgozása egyaránt hosszú és összetett folyamat lehet.
Melléthei-Barna Márton 2026-ban a TISZA országgyűlési képviselőjeként szerepel a nyilvánosan elérhető képviselői listákon. A megadott interjúrészlet konkrét állításait ugyanakkor független, elsődleges forrásból nem sikerült teljes egészében ellenőrizni, ezért az időzítést és a reform tartalmát egyelőre politikai vállalásként indokolt kezelni.
