A 2025-ös esztendő a magyar gazdaságban újra megmutatta, milyen ellentmondások feszülnek a kormányzati költségvetési politika mögött. Bár a kormány sikerként kommunikálja, hogy az ország elkerülte a hitelminősítők leminősítését, és a hiány sem szaladt el látványosan, a számok mögé nézve egészen más kép rajzolódik ki. A stagnáló deficit, a növekvő államadósság és a tartós kiadásnövelő intézkedések együttese egyértelműen arra utal: a fiskális alkoholizmusnak még nem ért véget az időszaka, csupán átmenetileg új köntöst kapott.
A kettős valóság: stabilnak tűnő költségvetés, de egyre gyengülő alapok
2025 végére a magyar gazdaság látszólagos egyensúlyt mutat. A költségvetési hiány az év eleji várakozásokhoz képest nem szaladt el drasztikusan, és a nagy nemzetközi hitelminősítők – a Moody’s, az S&P és a Fitch – sem rontották Magyarország adósbesorolását. A felszín alatt azonban komoly strukturális problémák húzódnak.
A Költségvetési Tanács és a Magyar Nemzeti Bank elemzései egyaránt rámutattak: a kormány tartósan olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek nem egyszeri, hanem évekig fennmaradó költségvetési terheket jelentenek.
Ezek közé tartozik például:
-
az anyák személyi jövedelemadó-mentességének kiterjesztése,
-
a 14. havi nyugdíj teljes visszaépítése,
-
valamint a fokozatos adócsökkentések sora, amelyek a lakosság rövid távú fogyasztását ösztönzik, ám hosszú távon a hiány növekedését vetítik előre.
Számok, amelyek magukért beszélnek
A 2023-as költségvetést még 3,5%-os hiánycéllal fogadták el, de végül 6,8% lett a GDP arányában.
A 2025-ös és 2026-os büdzsé esetében ugyan ekkora arányú elszállás nem történt, ám a „költségvetési horgony” – vagyis a pénzügyi fegyelemhez való visszatérés – továbbra is hiányzik.
A Költségvetési Tanács szerint:
-
2025-ben az új intézkedések a GDP 0,4%-ának megfelelő többlethiányt eredményeznek,
-
2026-ban ez már 2,2%-ra nő,
-
2029-re pedig akár 3 millió ember (anyák és nyugdíjasok) kap majd olyan juttatást, amely tartósan növeli a költségvetési kiadásokat.
A kormány mindezt újabb kötvénykibocsátásokkal, részben devizában felvett hitelekkel finanszírozza, miközben az államadósság a GDP 73–74%-os szintjén beragadni látszik.
A választási költekezés új arca
A korábbi években megszokott „egyszeri” osztogatások – mint a 2022-es szja-visszatérítés vagy a fegyverpénz – helyét 2025-ben tartós, rendszerszintű kedvezmények vették át.
A különbség látszólag pozitív: ezek az intézkedések hosszú távú biztonságot ígérnek a családoknak és a nyugdíjasoknak.
A valóságban viszont beépülnek a költségvetés szerkezetébe, így évről évre ismétlődő kiadásként jelennek meg, miközben a fedezetük nem mindig biztosított.
A kormány ugyan azzal érvel, hogy a növekvő fogyasztás és az ebből származó adóbevételek ellensúlyozzák a kiadásokat, ám a Költségvetési Tanács és az MNB szerint ez legfeljebb részleges kompenzációt jelent.
Hitelminősítők: óvatos bizalom, fenntartásokkal
A nemzetközi hitelminősítők az év során több körben is vizsgálták Magyarország gazdasági helyzetét.
A Standard & Poor’s áprilisban kilátásrontást adott, de magát a besorolást nem módosította.
A Moody’s és a Fitch sem változtatott érdemben, viszont egyértelműen jelezték:
amennyiben a hiány tovább emelkedik, vagy a reformok elmaradnak, a következő ciklusban leminősítés jöhet.
A piacok egyelőre bíznak a magyar állam fizetőképességében – a magas kamatok és a forint stabilizálódása miatt a magyar államkötvények továbbra is keresettek.
Csakhogy ez a bizalom kiszolgáltatott: ha nemzetközi pénzügyi válság törne ki, a magas adósságmegújítási igény miatt Magyarország az elsők között kerülhetne bajba.
Mi történik, ha jön a következő gazdasági hullám?
A 2025-ös költségvetés nem számol komoly külső sokkokkal, holott a világgazdaságot továbbra is magas kamatok, lassuló növekedés és geopolitikai bizonytalanságok jellemzik.
Egy nemzetközi tőkepiaci elbizonytalanodás esetén a magyar költségvetés gyorsan sebezhetővé válna, hiszen:
-
a magas kamatkiadások már most is több ezer milliárd forintot emésztenek fel,
-
a kötvénykibocsátás növekedése miatt az ország egyre inkább külső forrásokra támaszkodik,
-
miközben a bevételi oldal – különösen a társasági adó és az áfa-bevételek – nem növekednek azonos ütemben.
A választási év árnyékában
A 2026-os parlamenti választások közeledtével a politikai logika egyre inkább felülírja a pénzügyi racionalitást.
Elemzők szerint a kormány további népszerűségnövelő intézkedéseket tervezhet 2025 első felében – újabb adócsökkentéseket és célzott támogatásokat.
Ez azonban szinte biztosan azt eredményezi, hogy a költségvetési hiány jövőre elszáll, és a választások után az új kormány költségvetési kiigazításokra kényszerül majd.
A Portfolio szakértői szerint így könnyen elképzelhető, hogy 2026-ban is a költségvetési politika lesz az év egyik „top sztorija” – immár nem a látszólagos stabilitás, hanem az elkerülhetetlen korrekciók miatt.
A 2025-ös magyar költségvetés története egyszerre szól túlélésről és önáltatásról.
A kormány kétségtelenül elérte, hogy az ország ne kerüljön a nemzetközi hitelminősítők célkeresztjébe, és a gazdasági szereplők ne veszítsék el teljesen a bizalmat.
Ugyanakkor az ad hoc intézkedések, a politikai ciklushoz igazított pénzszórás és a tartós hiánynövelő reformok egy olyan pályát rajzolnak ki, amelyből nehéz lesz kikeveredni kiigazítás nélkül.
A fiskális alkoholizmus tehát nem múlt el – csak újabb üveg borral került a vitrinbe.
