Tavaly, 2025. november 1-jén léptek életbe azok a szabályok, amelyek gyökeresen átalakították a hazai képalkotó diagnosztikát: a magánegészségügyi intézmények ettől a naptól kezdve már nem végezhetnek társadalombiztosítási (tb) finanszírozású CT- és MR-vizsgálatokat. A tb-alapon igénybe vehető vizsgálatok innentől kizárólag állami, egyházi vagy önkormányzati fenntartású intézményekben érhetők el.
A lépés már a bevezetésekor komoly vitákat váltott ki. A szakorvosok egy része hosszabb távon előnyöket is lát a központosításban, ugyanakkor rövid távon szinte borítékolható volt, hogy tovább nőnek a már akkor is több hónapos kórházi várólisták.
Állami kézbe kerülnek a gépek
Az intézkedés részeként az állam már meg is kezdte a magánszolgáltatók diagnosztikai eszközeinek felvásárlását. A folyamatban több cég is érintett, köztük az Affidea, a Huniko, a Raditec és a Mediworld is tárgyalásokat folytatott a kormánnyal a géppark jövőjéről.
A Huniko vezetője az Mfornak megerősítette: „hasonló folyamat zajlik minden érintett magánszolgáltatónál”. Ez azt jelenti, hogy az addig a magánszektorban működő, de tb-finanszírozott vizsgálatokhoz használt berendezések döntő többsége idővel átkerülhet az állami ellátásba.
Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) gyorsított eljárásban választotta ki azokat a cégeket, amelyek a gépekhez kapcsolódó átalakításokat elvégzik. Sajtóhírek szerint több kormányközeli vállalkozás is lehetőséget kapott ezekre a milliárdos értékű megbízásokra.
Több mint 11 milliárdos költség
A központosítás oka részben a spórolás, részben az ellátás egységesítése lehetett. Az Mfor számításai szerint a már meglévő gépek felújításával, új készülékek beüzemelésével és a magánszolgáltatóktól felvásárolt berendezésekkel együtt a kormány addig több mint 11 milliárd forintot költött a programra – és ebben még nincs benne a teljes felvásárlási folyamat teljes költsége.
A nagyságrend arra utal, hogy a kormány hosszú távon stratégiai ágazatként kezeli a radiológiai diagnosztikát, célja pedig az lehet, hogy az állami kézben lévő géppark egységesen, központosított irányítással működjön.
Rövid távon biztosan nőnek a várólisták
A legnagyobb félelmeket a várólisták alakulása váltotta ki. Már akkor is több kórházban – például a budapesti Honvédkórházban, a győri Petz Aladár Kórházban és a fővárosi Szent Margit Kórházban – hónapokat kellett várni egy-egy MR- vagy CT-vizsgálatra.
A Radiológia szakmai portál elemzése szerint az átalakítás rövid távon elkerülhetetlenül a várólisták meghosszabbodásához vezethetett. Ennek oka, hogy:
-
a magánszektor kiesésével hirtelen megszűnt egy kapacitás,
-
az állami rendszernek idő kellett, amíg átveszi a gépek működtetését,
-
az újraosztás és az átszervezések átmenetileg zavarokat okozhattak.
Hosszú távon lehet előnye is
A szakértők ugyanakkor hangsúlyozták: ha a rendszer zökkenőmentesen kiépül, akkor hosszabb távon a betegek is profitálhatnak a központosításból. A lehetséges előnyök között említették:
-
a modernizált eszközparkot, mivel az állam felújítja és részben lecseréli a régi berendezéseket,
-
az egységes protokollokat, amelyek javíthatják a vizsgálatok szakmai színvonalát,
-
a könnyebb hozzáférést, mert az állami rendszer elvileg igazságosabban oszthatja el a kapacitásokat.
A radiológusok abban bíztak, hogy az új struktúrával kevesebb lehet a duplikált vizsgálat, jobban nyomon követhetővé válik a betegek diagnosztikai útja, és az állami finanszírozás is stabilabb alapokra kerül.
Mit jelentett ez a betegeknek?
A 2025. november 1-je után orvoshoz forduló betegek számára a legfontosabb változások ezek voltak:
-
tb-alapon kizárólag állami, egyházi vagy önkormányzati fenntartású intézményekben lehetett CT-t és MR-t készíttetni,
-
magánszolgáltatóknál a vizsgálatok továbbra is elérhetők maradtak, de csak teljes áron, térítés ellenében,
-
az átmeneti időszakban a kórházi beutalás alapján biztosan hosszabb várakozási idővel kellett számolni.
A 2025. november 1-jén hatályba lépő döntés jelentős fordulatot hozott a hazai diagnosztikában: a magánszolgáltatók tb-finanszírozott szerepének megszüntetése egyszerre járt nagy állami kiadással, rövid távú nehézségekkel és hosszabb távú ígéretekkel. Miközben a betegeknek akkor számolniuk kellett a várakozási idők további növekedésével, a szakorvosok abban bíztak, hogy évek múlva egy hatékonyabb, egységesebb és modernebb diagnosztikai rendszer állhat fel Magyarországon.
