A 2025-ös nyár korántsem a megszokott mértékben hozta a csapadékot Magyarországon: a meteorológiai és hidrológiai aszály kombinációja súlyos gondokat okoz az Alföld mezőgazdaságának és ivóvízbázisainak, a talajnedvesség látványosan apad, a folyók és tavak vízszintje kritikus szintre került.
Ezekre a szélsőséges körülményekre reagálva Orbán Viktor miniszterelnök július 4-én a Kossuth Rádióban vázolta az “aszálytervet”, amelynek legfontosabb célja a Duna-Tisza közének, az Alföldi területek mentése és vízpótló rendszereinek drasztikus fejlesztése – írja az infostart.hu.
100–110 ezerről 300–400 ezer hektárra: az öntözött területek bővítése
Jelenleg Magyarországon körülbelül 100–110 ezer hektárt tudunk öntözni, túlnyomó részben a Dunántúlon. A jövő évek legfontosabb agrárstratégiai feladata ennek a kapacitásnak legalább háromszorosra emelése, azaz 300–400 ezer hektár modern, víztakarékos öntözőrendszer kiépítése.
Ez az ambíció nem csupán pénzkérdés, hanem összetett mérnöki, vízgazdálkodási és környezetvédelmi feladat. A térség földtani adottságai, a talajvíz- és felszíni vízkészletek optimalizált hasznosítása és a mezőgazdasági vízvisszatartás együttes tervezése határozza meg a siker esélyét.
A Dunántúl sikerét követve az Alföld mentése
„A Dunántúlon ez (az öntözött terület) megvan, az alföldi területeket meg kell menteni, öntözési terv kell” – fogalmazott a kormányfő, kiemelve, hogy ahol már kidolgozott rendszerek működnek, azokat bővíteni, fejleszteni kell, míg a Duna–Tisza közén új szerkezetek kiépítése elengedhetetlen.
Az Alföld kedvezőtlenebb vízellátottsága és nagyobb kiterjedése miatt itt nem csupán csöves öntözőrendszerek telepítése szükséges, hanem víztározók, tápláló csatornahálózatok és talajvíz-utánpótló műtárgyak kiépítése is.
Víztározók és hordalékfogók építése
A kormányszóvivő által is említett „aszályterv” első lépése a kis és közepes méretű tározók gyors felépítése, amelyek képesek befogni az időszakos esőzések vizét. Ezek a létesítmények hordalékfogóként is működnek, csökkentve az árvizek és a belvíz pusztító hatását, miközben fenntartják a talajnedvességet.
A tervezők célja, hogy az elkövetkező 3–5 évben legalább 200–300 tározót hozzanak létre, egyenként 50–500 ezer köbméteres befogadóképességgel. Ezekhez kapcsolódnak majd a csőrendszerek, amelyek a legszárazabb régiókba juttatják el a vizet.
Vízkészletek fenntartható kezelése és klímaadaptáció
A tervezet nem korlátozódik a puszta öntözésre: vízvisszatartó mezővédelmi rendszerek, mulcsos talajborítások, fasorok és szélerővédelmi sávok kialakítása is része a komplex megközelítésnek. Ezek a módszerek csökkentik a talaj párolgását, mérséklik a hőstresszt és segítik a talajvíz-utánpótlást.
Emellett a kormány klímaadaptációs stratégiája keretében a megújuló energia – napenergia, szélenergia – bevonását tervezi az öntözőszivattyúk és modern irányító rendszerek működtetésére, csökkentve az agrárágazat ökológiai lábnyomát.
EU-források bevonása és hazai finanszírozás
A terv pénzügyi hátterét az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, a Környezetvédelmi és Vízügyi Operatív Program, valamint a Közös Agrárpolitikából származó fejlesztési források biztosítják. A kormány vállalta, hogy a szükséges önerő egy részét költségvetési forrásból, a fennmaradót pedig hitelgaranciák és magántőkebevonás révén szerzi be.
A tervezett 300–400 ezer hektárra vetítve a beruházások összköltsége várhatóan 150–200 milliárd forint körül alakul, amelynek legalább 50–60 százalékát szeretnék vissza nem térítendő támogatásként előteremteni.
Mezőgazdasági modernizáció: precíziós és csepegtető öntözés
Az aszályterv egyik sarokköve a precíziós öntözési technológiák széleskörű elterjesztése: talaj- és növényérzékelők, GPS-vezérelt csőrendszerek, mobil adatgyűjtés és felhőalapú elemzés révén a vízadagolás literre pontosan szabályozható, elkerülve a túlöntözést és csökkentve a vízfelhasználást.
A csepegtető rendszerek telepítése különösen a zöldség-gyümölcs és szántóföldi kultúrákban hozhat áttörést: ezek akár 50–70%-kal csökkentik a vízveszteséget a hagyományos szórófejekhez képest, miközben gyakorlatilag minden csepp a gyökerekhez jut.
Környezeti és társadalmi hatások
A terv nem csak gazdasági, hanem környezeti fenntarthatósági szempontokat is szem előtt tart: a tározók és a vízvisszatartó rendszerek helyreállítják az Alföld ősi vízháztartását, támogathatják az élőhelyek regenerációját, a vízimadarak és ritka halfajok populációját is.
Társadalmi szinten a beruházások új munkahelyeket teremtenek a vidéki régiókban – mérnököknek, gépkezelőknek, szakmunkásoknak –, és javítják a mezőgazdasági közösségek életminőségét azáltal, hogy biztosítják az élelmiszer-termelés és a vidéki infrastruktúra biztonságát.
Felkészülés és közreműködés
A kormány stratégiája alapján az önkormányzatok, vízgazdálkodási társulatok és a mezőgazdasági termelők között szoros együttműködésre van szükség. Minden érintettnek:
-
Előre kell terveznie a vetési és öntözési ciklusokat,
-
Adatokat kell szolgáltatnia a vízigény-becsléshez,
-
Részt kell vennie a közös monitoring-programokban,
-
Képzéseket kell szervezni a precíziós technológiák használatáról.
Orbán Viktor július 4-i bejelentése új lendületet adott a kormány aszálykezelési erőfeszítéseinek: a legfőbb cél, hogy a Duna-Tisza közi Alföldön 100–110 ezer hektárról 300–400 ezer hektárra nőjön az öntözött terület, korszerű, fenntartható és klímabarát technológiával. A terv komplex, magában foglalja a víztározók építését, precíziós öntözőrendszerek alkalmazását, környezetvédelmi intézkedéseket és közösségi összefogást. Ha sikerül időben megvalósítani, az nemcsak a termelőknek, hanem a környezeti értékek és a vidéki közösségek jövőjének is záloga lehet.
