Négy hónap után véget érhet az a rendszer, amely az elmúlt időszakban sok magyar autós számára jelentett némi biztonságot a benzinkutakon. A védett üzemanyagár kivezetéséről szóló bejelentés ugyan nem teljesen váratlan, mégis sokakat meglephetett, mert a döntés időzítése több kérdést is felvet. A kormány azzal indokolja a lépést, hogy a piaci folyamatok kedvező irányba fordultak, az üzemanyagok ára csökken, a forint erősödése pedig szintén mérsékli a hazai kutakon megjelenő nyomást. Magyar Péter bejelentése szerint a kormány kezdeményezi a vonatkozó jogszabályok módosítását, vagyis elindul a védett ár kivezetése az Országgyűlésben. A 24.hu és a Portfolio beszámolója szerint a döntést azzal magyarázta, hogy a héten már akár 10–15 forinttal a védett ár alá csökkenhetnek az üzemanyagárak a töltőállomásokon – írja a vg.hu
A hír azért is kavart nagy visszhangot, mert a védett ár nem egyszerű technikai szabály volt, hanem politikai szimbólummá is vált. Az Orbán-kormány márciusban, a gyorsan emelkedő üzemanyagárak idején vezette be a lakosságvédelmi intézkedést, amelynek értelmében a 95-ös benzin literenkénti ára 595 forintban, a gázolajé pedig 615 forintban lett maximalizálva. A kormány akkori hivatalos közlése szerint e fölé nem mehettek a kiskereskedelmi árak, vagyis a kutakon tankoló autósok számára ez egyfajta védőkorlátot jelentett. Most azonban a Tisza-kormány arra jutott, hogy ez a korlát már nem indokolt, mert a piaci árak lefelé mozdulnak, és a védett rendszer fenntartása jelentős költséget ró az államra.
Hirtelen jött döntés, amely sok autóst érint
A bejelentés után azonnal megindult a találgatás: vajon tényleg olcsóbb lesz-e a tankolás, vagy csak egy átmeneti piaci pillanatot használ ki a kormány a védett ár kivezetésére? A kérdés nem alaptalan, hiszen az üzemanyagárak alakulása egyszerre függ a nemzetközi olajáraktól, a forint árfolyamától, a finomítói és nagykereskedelmi költségektől, valamint az adóterhektől. A Holtankoljak adatai szerint június közepén a 95-ös benzin átlagára 635 forint körül, a gázolajé pedig 655 forint körül alakult, vagyis ezek az értékek még a védett ár fölött voltak. Ezért is lehet sokak számára furcsa, hogy a kivezetésről éppen most született döntés, amikor a kutakon még nem mindenhol érezhető látványosan az árcsökkenés.
Magyar Péter ugyanakkor azt közölte, hogy a kormány számításai szerint a következő napokban már a védett árszint alá süllyedhetnek az üzemanyagárak. Ez lenne az a pont, amikor a védett ár gyakorlati jelentősége megszűnik, hiszen ha a piaci ár alacsonyabb, mint a rögzített ár, akkor a korlát már nem védi a vásárlót. Csakhogy az autósok óvatossága érthető: a benzin és a dízel ára nem olyan tétel, amelynél bárki nyugodtan legyintene. Egy családi autó, egy munkába járó ingázó, egy vállalkozó vagy egy fuvarozó számára néhány tíz forint literenként már komoly havi különbséget jelenthet. Egy 50 literes tanknál már 20 forintos eltérés is 1000 forintot jelent tankolásonként, rendszeres használat mellett pedig ez gyorsan több tízezer forintos éves tétellé nőhet.
A védett ár politikai üzenete legalább akkora volt, mint a gazdasági hatása
A védett üzemanyagár bevezetése márciusban egyértelműen válságkezelő lépésként jelent meg. Az olajpiacot akkor erős bizonytalanság rázta meg, az iráni konfliktus, a térségi feszültségek és a Hormuzi-szoros körüli félelmek miatt az energiaárak érzékenyen reagáltak minden hírre. A magyarországi üzemanyagárak gyors emelkedése politikailag is kényes kérdéssé vált, hiszen a tankolás ára az egyik leglátványosabb mindennapi kiadás: mindenki látja a kútoszlopon, mindenki érzi a pénztárcáján, és mindenki azonnal össze tudja hasonlítani a korábbi árakkal.
Az Orbán-kormány ezért akkor azt kommunikálta, hogy megvédi az embereket a hirtelen árrobbanástól. A 595 forintos benzin és a 615 forintos dízel sokak számára nem olcsó üzemanyagot jelentett, hanem azt, hogy legalább van egy felső határ. Ez különösen azoknak volt fontos, akiknek az autó nem kényelmi eszköz, hanem munkaeszköz: vidéki ingázók, kisvállalkozók, családosok, idősebb hozzátartozót szállítók, áruszállítók és azok, akik tömegközlekedéssel nehezen tudnák megoldani a mindennapjaikat.
Most viszont a Tisza-kormány ezzel a szimbolikus intézkedéssel szakít. A döntés üzenete az, hogy a kormány szerint a piac már képes átvenni a szabályozás helyét, és nincs szükség arra, hogy az állam mesterségesen tartsa alacsonyan az árakat. Gazdasági szempontból ez érthető érvelés lehet, politikailag azonban kockázatos. Ha a kivezetés után valóban csökkennek vagy legalább stabilan maradnak az árak, akkor a kormány igazolva érezheti magát. Ha viszont néhány héten belül újabb nemzetközi drágulás jön, vagy a kutakon ismét felfelé indulnak az árak, akkor sok autós úgy érezheti majd, hogy túl korán engedték el a védőhálót.
A nagy kérdés: valóban olcsóbb lesz-e a tankolás?
A kormányzati bejelentés egyik legfontosabb állítása az, hogy a héten már a védett ár alá eshetnek az üzemanyagárak. Ez első hallásra megnyugtatóan hangzik, de az autósok számára nem az ígéret, hanem a kútoszlopon megjelenő szám lesz a döntő. A benzin és a gázolaj ára ráadásul nem egyformán mozog. Előfordulhat, hogy a benzin hamarabb csökken, miközben a dízel lassabban követi, vagy fordítva. A gázolaj különösen érzékeny lehet a nemzetközi keresletre, a szállítási igényekre és a finomítói kapacitásokra, ezért a dízeles autót használók sokszor nagyobb kilengéseket tapasztalhatnak.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal üzemanyagár-táblázata is mutatja, hogy a hivatalosan elszámolható piaci árak és a védett árak között júniusban még jelentős különbség volt: a NAV táblázatában a 95-ös benzin védett ára 595 forint, a gázolajé 615 forint, míg a piaci árszabás ennél magasabb értékeken szerepelt. Ez nem feltétlenül azonos az adott kút adott napi fogyasztói árával, de jól mutatja, hogy az árkörnyezet még nem volt teljesen megnyugtató. Éppen ezért a következő napok és hetek kulcsfontosságúak lesznek: az emberek azt fogják figyelni, hogy a bejelentés után tényleg kevesebbet kell-e fizetniük, vagy a védett ár megszüntetése után visszatér a bizonytalanság.
A helyzetet bonyolítja, hogy Magyarországon az üzemanyagárak sokszor nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdéssé is válnak. A választási kampányban Magyar Péter korábban 480 forintos benzinárstopot is követelt, amelyről az Index márciusban számolt be. Ehhez képest most nem egy újabb árstop jön, hanem éppen a védett ár kivezetése. A kormányoldali kritikusok ezt könnyen számon kérhetik, míg a Tisza azzal védekezhet, hogy a piaci helyzet azóta megváltozott, és az állam nem tarthat fenn korlátlan ideig egy drága támogatási rendszert.
Ötvenmilliárdos kérdés: mennyibe került a védelem?
Magyar Péter bejelentésében az is elhangzott, hogy a védett ár fenntartása havonta mintegy 50 milliárd forintba került a magyar adófizetőknek. Ez az összeg önmagában is hatalmas, de akkor válik igazán érzékelhetővé, ha belegondolunk, hogy négy hónap alatt ez már százmilliárdos nagyságrendű kiadást jelenthetett. Egy ilyen intézkedés politikailag népszerű lehet, mert az emberek közvetlenül érzik a hatását, de költségvetési szempontból rendkívül nehéz fenntartani, főleg akkor, ha közben más területeken is pénzre van szükség: egészségügyre, oktatásra, nyugdíjakra, családtámogatásokra, közlekedésre vagy éppen államadósság-finanszírozásra.
A kormány érvelése szerint tehát a védett ár akkor volt indokolt, amikor a piaci árak elszabadultak, de ha a veszély elmúlt, akkor a rendkívüli intézkedést is vissza kell vonni. Ez gazdaságpolitikai szempontból logikusnak tűnhet, de társadalmi szempontból sokkal érzékenyebb kérdés. Az emberek ugyanis nem költségvetési sorokat látnak, hanem azt, hogy mennyibe kerül megtankolni az autót. A családok jelentős része már így is nagyon pontosan beosztja a pénzét, és ha a tankolás ára ismét emelkedni kezd, azt nem makrogazdasági szükségszerűségként, hanem újabb teherként fogják megélni.
Különösen kényes, hogy a kormány közben azt is közölte: a jövedéki adó csökkentése megmarad, és a Mol is fenntartja a csökkentett árréseket. Ez azt jelenti, hogy a teljes állami beavatkozás nem tűnik el egyik napról a másikra, csak a védett ár mint végső árkorlát kerülhet ki a rendszerből. Vagyis a kormány nem teljesen engedi el az üzemanyagárakat, hanem egy köztes állapotot próbál kialakítani: kevesebb közvetlen árkorlát, de továbbra is bizonyos tompító intézkedések mellett.
A Fidesz és a Tisza között újabb éles vita jöhet
A védett üzemanyagár kivezetése biztosan újabb politikai csatát nyit. A Fidesz várhatóan azt fogja hangsúlyozni, hogy az Orbán-kormány által bevezetett lakosságvédelmi intézkedést a Tisza megszünteti, vagyis elvesz egy olyan eszközt, amely eddig közvetlenül segítette az autósokat. A Tisza ezzel szemben azt kommunikálhatja, hogy a Fidesz feleslegesen riogatott drámai benzinárakkal, miközben a piaci folyamatok most kedvező irányba fordultak, és nincs szükség további, költséges állami árkorlátra.
Magyar Péter bejegyzésében maga is politikai támadást intézett a Fidesz felé, amikor arra utalt, hogy a választások előtt 1000 forintos benzinárral riogatták az embereket. Ez a mondat jól mutatja, hogy a döntés kommunikációja nem pusztán gazdasági, hanem kampányszerű politikai üzenet is. A kormány azt akarja bizonyítani, hogy nem omlott össze az üzemanyagpiac, nem lett kezelhetetlen drágulás, és a korábbi félelmek túlzónak bizonyultak. Az ellenzéki oldalon viszont minden bizonnyal azt fogják figyelni, hogy a kivezetés után mikor és mennyivel emelkednek újra az árak.
Ebben a vitában az autósok lesznek a legfontosabb bírák. Nem a politikai posztok, nem a sajtótájékoztatók, nem a parlamenti felszólalások döntik el, hogy a lépés sikeres volt-e, hanem az, hogy egy hét, két hét vagy egy hónap múlva mennyibe kerül majd a benzin és a dízel. Ha a 95-ös benzin valóban a védett ár alá süllyed, és ott is marad, akkor sokan talán el tudják fogadni a döntést. Ha viszont a kivezetés után ismét 630–650 forintos vagy még magasabb árakkal találkoznak, akkor a bejelentés könnyen visszaüthet.
A nemzetközi helyzet továbbra is kockázatot jelent
Az üzemanyagárak jövője szempontjából az egyik legnagyobb bizonytalanság továbbra is a nemzetközi olajpiac. Hiába javult a helyzet az elmúlt napokban, a Közel-Kelet körüli feszültségek, az iráni helyzet, a tengeri szállítási útvonalak biztonsága és a dollár árfolyama bármikor új irányt adhatnak az áraknak. Az olajpiac nem szereti a bizonytalanságot, és sokszor már egy fenyegető nyilatkozat, egy katonai incidens vagy egy ellátási zavar híre is elég ahhoz, hogy az árak megmozduljanak.
A magyar autósok szempontjából különösen fontos a forint árfolyama is. Az olajat és az üzemanyagpiaci elszámolások jelentős részét dollárban árazzák, ezért ha a forint erősödik, az enyhítheti az árakat, ha viszont gyengül, akkor gyorsan drágulásként jelenhet meg a kutakon. Az elmúlt időszakban a forint erősödése valóban segíthette az üzemanyagárak csökkenését, de az árfolyammozgás éppúgy lehet átmeneti, mint az olajár mérséklődése. Ezért is vitatott, hogy a védett ár kivezetése most óvatos vagy elhamarkodott döntés-e.
A kormány számára az lenne az ideális forgatókönyv, ha a piaci árak tartósan a védett szint alá kerülnének, mert akkor a lakosság nem érezne veszteséget, az állam pedig megszabadulna egy drága tehertől. A legrosszabb forgatókönyv viszont az, ha a védett ár eltörlése után rövid időn belül újabb drágulási hullám indulna el. Ebben az esetben a kormány kénytelen lenne magyarázkodni, vagy akár újabb beavatkozáson gondolkodni, ami politikailag és gazdaságilag is kellemetlen helyzetet teremtene.
Most jön az igazi próba a benzinkutakon
A következő napokban tehát nemcsak a jogszabályi módosításokra kell figyelni, hanem arra is, hogyan reagálnak a kutak, a nagykereskedelmi árak és a fogyasztók. A kivezetés nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyik napról a másikra mindenhol drágább lesz az üzemanyag, de azt igen, hogy eltűnik egy olyan felső korlát, amely eddig biztonsági hálóként működött. Ettől kezdve az autósok sokkal közvetlenebbül lesznek kitéve a piaci mozgásoknak.
A döntés tehát egyszerre hordoz gazdasági racionalitást és politikai kockázatot. Racionális lehet, ha a védett ár valóban okafogyottá vált, és az államnak nincs értelme havonta hatalmas összegeket költenie egy olyan rendszerre, amelyre már nincs szükség. Kockázatos viszont azért, mert az üzemanyagárak rendkívül érzékenyek, és az emberek bizalma gyorsan megrendülhet, ha azt érzik, hogy túl korán engedték el a védelmet.
Egy biztos: a védett üzemanyagár kivezetése sokkal több, mint egyszerű árpolitikai döntés. Ez egy olyan lépés, amely minden autóst érinthet, és amelynek következményeit nem a bejelentés napján, hanem a következő hetekben fogja igazán megérezni az ország. Most az lesz a legfontosabb kérdés, hogy a kormány számítása bejön-e, és a piaci árak valóban képesek lesznek a védett ár alatt maradni. Ha igen, akkor a döntés akár fájdalommentes átmenetként is értelmezhető. Ha nem, akkor sokak szemében ez lesz az a pillanat, amikor megszűnt egy fontos kapaszkodó a magyar benzinkutakon.
