Változott a Munka Törvénykönyve – Sokan nem tudják, így vehetsz ki szabadságot 2026-ban

A szabadság elvileg a pihenésről szól. A gyakorlatban viszont sokszor pont ebből lesz a feszültség: mikor lehet kivenni, ki dönt róla, mennyivel előre kell szólni, és mi van akkor, ha a munkáltató rábólint, majd mégis visszavonja. A viták nagy része nem rosszindulatból indul, hanem abból, hogy rengeteg a félreértés – írja a Dívány.

Sokan azt hiszik, a munkavállaló szabadon dönthet arról, mikor marad otthon. Mások meg azt, hogy minden egyes szabadnap kizárólag a munkáltató jóindulatán múlik. A valóság – ahogy az lenni szokott – valahol a kettő között van.

A heol.hu szakértővel összeszedte, mit érdemes tudni, mielőtt beadod a szabadságkérelmet. A lapnak dr. Csetneki Attila ügyvéd, a Csetneki Ügyvédi Társulás vezetője segített tisztán látni, mit is mond a Munka törvénykönyve, és hol csúsznak el a leggyakrabban a munkahelyi beszélgetések.

Ki dönt a szabadságról: te vagy a főnök?

A Munka törvénykönyve főszabályként egyértelmű: a szabadság kiadásának joga alapvetően a munkáltatót illeti meg. Ez sokakat meglep, mert a „szabadság” szó hallatán automatikusan arra gondolunk: az én napjaim, én döntök róluk.

Csakhogy a törvény abból indul ki, hogy a pihenés nem csak magánügy, hanem a munkaszervezést is érinti. Ha többen egyszerre mennek el, ha csúcshét van, ha leállás vagy határidős projekt fut, akkor a munkáltatónak biztosítania kell, hogy a munka működjön.

Ezért a rendszer nem úgy épül fel, hogy „én beírom a naptárba, és kész”. De az sem igaz, hogy a dolgozónak semmi beleszólása nincs.

Van beleszólásod – csak nem az egész szabadságodra

A törvény kifejezetten biztosít a munkavállalónak egy olyan keretet, amiben ő dönthet az időpontról.

Ez a keret évi 7 munkanap.

A szakértő összegzése szerint a szabály így működik a mindennapokban:

• a munkáltató köteles kiadni évente 7 munkanap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban,

• kivéve a munkaviszony első három hónapját,

• és csak akkor, ha a munkavállaló legalább 15 nappal korábban bejelenti az igényét.

Ez a „15 nap” sok munkahelyen a legnagyobb konfliktusforrás. Nem azért, mert bárki gonosz, hanem mert sokan azt gondolják: „ma szólok, holnap mennék”. Igen, előfordul, hogy a főnök rálegyint és engedi – de jogilag nem ez az alaphelyzet.

És itt a lényeg: a 7 napos rendelkezési jog nem azt jelenti, hogy az összes szabadságod felett te döntesz. A teljes keretből ennyi az, amihez valódi, törvényben rögzített „igened” van.

Miért kell 15 nappal előre szólni?

Mert a törvény a munkáltató oldalán is teremt egy kiszámítható rendszert. A munkáltatónak munkaidőt, műszakot, helyettesítést, határidőket kell szerveznie. Ha mindez egyik napról a másikra borul, abból nemcsak fejetlenség lesz, hanem sokszor túlóra, feszültség, és végül megint vita.

A 15 napos előzetes bejelentés pont azt szolgálja, hogy ne ad hoc módon menjen a szabadságolás. Ez egy garanciális szabály: ha betartod, és a 7 napos kereten belül kérsz, akkor a munkáltatónak elvileg nincs mozgástere „nemet” mondani.

A két hét egyben: a szabadság másik fontos védőhálója

A szabadságnál van még egy olyan szabály, ami sokaknak újdonság: a törvény célja, hogy tényleg legyen pihenés, ne csak szétszórt 1-1 napok.

Ezért – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni a szabadságot, hogy a dolgozó naptári évenként legalább egy alkalommal legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön:

• a munkavégzési kötelezettsége alól,

• és a rendelkezésre állási kötelezettsége alól is.

Ez a híres „két hét egyben” elv – de itt van egy nagyon fontos csavar, amit sokan rosszul értelmeznek:

A 14 napba nem csak a szabadság napjai számítanak bele.
Beleszámítanak a hétvégék, munkaszüneti napok, ünnepnapok is.

Tehát nem arról van szó, hogy „kell 14 nap szabadságot egyben kivennem”, hanem arról, hogy a munkából való tényleges kiválásnak kell kijönnie legalább egyszer egy évben két hétre.

Akkor most mi a „jó taktika”, hogy ne legyen vita?

A legtöbb munkahelyi konfliktus megelőzhető, ha két dolgot tudatosítasz:

1. A szabadság kiadása alapvetően munkáltatói döntés, tehát nem automatikus, hogy amit szeretnél, az úgy lesz.

2. A törvény mégis ad neked konkrét jogosítványt: a 7 munkanapot, ha 15 nappal korábban jelzed (és nem az első 3 hónapban vagy).

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha van olyan időpont, ami neked nagyon fontos (például családi esemény, utazás, vizsga, költözés, műtét utáni lábadozás), akkor érdemes előre gondolkodni, és a 7 napos keretedből gazdálkodni.

Mert ha ezt elengedjük, akkor marad a „kérlek szépen, engedd el”, a másik oldalon meg a „nem tudom megoldani”. És kezdődik elölről ugyanaz a kör.

És ha a munkáltató „mégsem engedi”?

A 7 napos munkavállalói rendelkezési jog pont azért fontos, mert itt nem a „jófejségen” múlik a dolog, hanem törvény adta kötelezettség. Viszont ennek feltétele a 15 napos bejelentés. Ha ez megvan, akkor a munkáltató mozgástere erősen beszűkül.

A többi szabadságnál viszont a munkáltató sokkal nagyobb szereplő: ott jellemzően egyeztetés és munkaszervezés kérdése, mikor adja ki. Ettől még természetesen a korrekt munkahelyek igyekeznek figyelembe venni az emberi szempontokat – de jogi értelemben nem az a szabály, hogy „a dolgozó mondja meg”.

A leggyakoribb tévhitek, amikből a balhé lesz

• „A szabadság az enyém, akkor veszem ki, amikor akarom.”
  Nem teljesen. Van egy 7 napos keret, a többi alapvetően munkáltatói kiadás.

• „A munkáltató bármikor megtilthatja, hogy kivegyem.”
  Nem. A 7 napot – ha szabályosan kéred – köteles kiadni.

• „A két hét egyben azt jelenti, hogy 14 nap szabadságot kell kivennem.”
  Nem. 14 egybefüggő nap munkamentesség a cél, amibe a hétvége és ünnep is beleszámít.

A lényeg: a szabadság nem harc, hanem rendszer – ha ismered a szabályt

Ha munkavállalóként tisztában vagy azzal, hogy mikor te döntesz és mikor a munkáltató, rengeteg fölösleges vitától kíméled meg magad. A legtöbb konfliktus nem a „szabadság miatt” robban, hanem azért, mert az egyik fél biztos benne, hogy igaza van – közben meg mindketten csak félinformációkra támaszkodnak.

A 15 napos szabály és a 7 munkanapos rendelkezési jog az a két pont, amit érdemes megjegyezni, mert ezek adják a biztos kapaszkodót. A többi pedig egyeztetés, józan tervezés és egy kis előrelátás kérdése.