Nem új vita, mégis egyre élesebb: mit tehetnek a kormányok azért, hogy kevesebb ember betegedjen meg olyan, életmóddal összefüggő kórokban, amelyek évtizedek óta terhelik az egészségügyi rendszereket? A válasz most ismét a pénztárcán keresztül érkezik. A Egészségügyi Világszervezet (WHO) arra szólítja fel az országokat, hogy emeljék a cukros üdítőkre és az alkoholtartalmú italokra kivetett adókat – számolt be róla az Economx..
A szervezet szerint ez nem pusztán bevételi kérdés. Sokkal inkább arról van szó, hogy a magasabb árak visszafoghatják a fogyasztást, így közvetve emberek millióinak egészségét lehetne védeni.
Nem csak az üdítőről van szó – a rejtett cukor is célkeresztben
A WHO álláspontja szerint a cukros italok és az alkohol jelentős szerepet játszanak számos krónikus betegség kialakulásában. Ide tartozik az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések, sőt bizonyos daganatos betegségek is. Ráadásul egyre korábban: ma már gyermek- és serdülőkorban is megjelennek ezek a problémák.
Az ajánlások nyomán a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) is rámutatott egy fontos részletre: világszerte 116 ország adóztatja a cukros italokat, de sok helyen ez csak a klasszikus szénsavas üdítőkre vonatkozik. Eközben számos más, magas cukortartalmú termék – például bizonyos kávéitalok vagy akár 100 százalékos gyümölcslevek – kimaradnak a szigorításból, noha cukorterhelés szempontjából ezek sem feltétlenül ártalmatlanok.
Vagyis a WHO szerint nem elég „a kólát” drágítani, ha közben a polcokon maradnak más, hasonlóan cukordús alternatívák.
Az alkohol még szélesebb körben érintett
Az alkoholos italok esetében a helyzet még átfogóbb: 167 ország vet ki valamilyen adót ezekre a termékekre. Ugyanakkor a WHO úgy látja, az árak sok helyen még mindig nem tükrözik azt az egészségügyi és társadalmi terhet, amelyet az alkoholfogyasztás jelent.
Az alkohol nemcsak májbetegségekkel, hanem daganatos megbetegedésekkel, szívproblémákkal, mentális zavarokkal és balesetekkel is összefüggésbe hozható. A közvetett hatások – családi problémák, munkahelyi kiesés, egészségügyi ellátás költségei – pedig tovább növelik a társadalmi terheket. A WHO logikája egyszerű: ha drágább, kevesebb fogy belőle, és hosszú távon csökken a káros következmények száma.
A „3 by 35” terv: hosszú távú árnyomás a káros termékekre
A szervezet ezért indította el a „3 by 35” kezdeményezést. A cél, hogy 2035-ig a dohánytermékek, az alkohol és a cukros italok adóterhét úgy emeljék a kormányok, hogy ezek a termékek egyre kevésbé legyenek megfizethetők. A WHO szerint ez az egyik leghatékonyabb népegészségügyi eszköz, mert széles rétegekre hat, és nem igényel egyéni döntéseken alapuló, bonyolult életmódváltást.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az árérzékeny csoportok – különösen a fiatalok – gyorsabban reagálnak az áremelkedésre. Ez azért fontos, mert a korai szokások gyakran egy életre meghatározzák a fogyasztási mintákat.
Egészségvédelem vagy plusz teher a családoknak?
A javaslat természetesen vitákat is gerjeszt. Kritikusok szerint a magasabb adók aránytalanul terhelhetik az alacsonyabb jövedelmű rétegeket, akiknek a költségvetésében az élelmiszer- és italvásárlás nagyobb arányt képvisel. Mások viszont azt hangsúlyozzák, hogy épp ezek a csoportok szenvednek leginkább az egészségtelen táplálkozás és az alkohol káros következményeitől, így hosszú távon az ő érdeküket is szolgálhatja a visszafogottabb fogyasztás.
A WHO álláspontja szerint az adóemelésből származó többletbevételt az egészségügyi rendszer megerősítésére, megelőző programokra, oktatásra és az egészségesebb alternatívák támogatására kellene fordítani. Így a lépés nemcsak korlátozás, hanem befektetés is lehet a jövőbe.
Egyre inkább a megelőzés felé tolódik a hangsúly
Az elmúlt években világszerte nőtt az érdeklődés az olyan népegészségügyi eszközök iránt, amelyek nem csupán a már kialakult betegségeket kezelik, hanem a kiváltó okokat próbálják visszaszorítani. A cukros italok és az alkohol adóztatása ebbe a logikába illeszkedik: nem tiltásról van szó, hanem erős pénzügyi jelzésről.
Hogy az egyes országok milyen mértékben követik a WHO ajánlásait, az nagyban függ a helyi gazdasági, társadalmi és politikai viszonyoktól. Az viszont látszik, hogy a kérdés már nem csak egészségügyi, hanem gazdaságpolitikai és társadalmi vita is – arról, mennyit ér meg egy egészségesebb generáció.
