A brit királyi család dinamizmusa és összetett viszonyai ezúttal egy évtizedes belső konfliktus felgöngyölítésével kerültek ismét a figyelem középpontjába. Andrew Lownie The Rise and Fall of the House of York című, nemrég megjelent kötete ugyanis olyan részleteket tárt fel, amelyek szerint még 2013-ban, Harry herceg és nagybátyja, András herceg között robbant ki éles összetűzés.
A vita hevében Harry állítólag „gyávának” nevezte Andrást, és – a könyvértelmezés szerint – akár fizikai erőszakra is sor kerülhetett, amikor a fiatalabb herceg dühében ütést mért rokonára, mert úgy érezte, András a háta mögött pletykált róla.
Az összecsapás nem puszta családi civakodás: Lownie szerint azóta sem sikerült rendezni a viszonyt, és a két herceg között a feszültség folyamatosan jelen van a családi eseményeken is. Ennél is messzebb megy a szerző, amikor azt állítja, hogy András herceg „problémás” viszonyt ápol mind Harryvel, mind idősebb unokaöccsével, Vilmos herceggel.
Kiemeli, hogy András korábban a Sussex hercegének azt jósolta, Meghan Markle-lel kötött házassága „egy hónapnál tovább nem fog tartani” – megjegyzés, amely mára bevallottan semmilyen valóságalappal nem bír, hiszen a házaspár 2018 óta él együtt, két gyermek büszke szüleiként.
Harry herceg szóvivője gyorsan reagált a könyv értesüléseire, és a People magazinnak küldött hivatalos közleményében cáfolta a fizikai atrocitás és a Meghan Markle-rel kapcsolatos gúnyos jóslat minden vonatkozását: „Megerősíthetem, hogy egyik állítás sem igaz.
Harry herceg és András herceg soha nem keveredtek fizikai összetűzésbe, és András sem tett ilyen megjegyzéseket Meghan Markle-re.” A szóvivő álláspontja szerint a kötet ezen pontjai legalábbis erősen túlzóak, és a konfliktus azon részletei, amiket Lownie leír, nem felelnek meg a valóságnak.
A könyv más szempontból is izgalmasnak ígérkezik, hiszen betekintést enged a Royal Lodge, a windsori kastély hatalmas, 31 szobás rezidenciájának belső viszonyaiba. Lownie szerint Vilmos herceg korábban titokban azon dolgozott, hogy nagybátyját eltávolítsa a házból, miután Károly király többször kísérletet tett erre.
A háttérben az állt, hogy az épület állapota évek óta leromlott: kiszivárgott fotókon fekete penész borítja a főépület falát, a melléképületekben vizesedés és repedezett festék mutatja a hanyatló karbantartást, és még a kapuházban is komoly felújítási szükségletek mutatkoznak.
Ez a történet rávilágít arra, hogy a palotai ingatlanok menedzselése sem mentes a belső ellentétektől. Amíg a királyi család magas rangú tagjai a nyilvánosság előtt mindig késznek mutatkoznak az összetartásra, a falak mögött zajló viszályok komoly hatással lehetnek akár olyan rezidenciák sorsára is, amelyek évtizedek óta a Windsor család otthonát jelentik.
A királyi kommunikációs gépezet persze most is beindult: hivatalos sajtóközlemények és nem hivatalos, de megbízható forrásnak tekintett bennfentes beszámolók igyekeznek tompítani a legvitatottabb állításokat. Sokan úgy vélik, hogy Lownie szerzői szabadsága és az általános szenzációhajhászás hajtotta az egyes részletek előtérbe helyezését.
Ugyanakkor az is tény, hogy az elmúlt években Harry herceg és a palota viszonya megromlott – ezt erősítik meg a két fivér, Harry és Vilmos egyre növekvő távolsága, valamint Harry memoárjának, a Spare-nek a megjelenése is.
Az Andrew Lownie-kötet részletei újabb fejezetet nyitnak a Windsorok családi krónikájában: a viszály nem csupán személyes, hanem politikai és protokolláris kérdéssé is vált. Mindezek fényében izgalmas lesz követni, hogy a család tagjai hogyan reagálnak a feltárt anekdotákra, és hogy a királyi protokoll enged-e némi rugalmasságot a legbelsőbb vitákban.
A brit sajtó – élén a bulvármagazinokkal és az országos lapok politikai rovatával – most újra lázban tartja az olvasókat, akik minden bizonnyal örömmel forgatják majd a könyv teljes anyagát, hátha még több pikáns részlet kerül napvilágra.
