Kezdőlap ÉRDEKESSÉGEK ELKÉPESZTŐ Veszélyes és veszélytelen műanyagok: Melyik melyik? Tudja meg melyik típus hordozhat veszélyeket

Veszélyes és veszélytelen műanyagok: Melyik melyik? Tudja meg melyik típus hordozhat veszélyeket

Összegyűjtöttem minden fontosabb információt, amit a műanyagokról, a veszélyességükről, illetve a szervezetre gyakorolt – hivatalosan bizonyított és nem hivatalosan bizonyított – hatásaikról tudni kell. Megerősítést nyert, hogy az élelmiszerek és üdítők csomagolására használt műanyag rendkívül káros hatással lehet az emberi szervezetre. Vegyük górcső alá, hogy mit takarnak a műanyagokon elhelyezett kódok, jelzések, illetve az ehhez kapcsolódó legfrissebb kutatási eredmények. Néhány félreértést is szeretnék eloszlatni.

Tartalom:

Hogyan tudhatjuk meg, hogy melyik műanyag tárgyunk hordozhat veszélyeket?

Minden műanyagon kötelező egy apró jelzéssel – ami vagy szám vagy betű – feltüntetni, hogy pontosan milyen vegyületről van szó. Általában ezek a jelzések kerekített sarkú háromszögben találhatóak a használati tárgyak alján, és igencsak aprók. Ezek a jelzések a következők:

.

“>Műanyagok jelzései

  • 1: PET/PETE – Polietilén-tereftalát
  • 2: HDPE – Nagysűrűségű polietilén
  • 3: V vagy PVC – Polivinilklorid
  • 4: LDPE – Kissűrűségű polietilén
  • 5: PP – Polipropilén, a PP-R, pedig random polipropilént jelent, ami az egyik fajtája a PP-nek.
  • 6: PS – Polisztirol
  • 7: OTHER – A hetessel jelölt műanyagok jelentenek minden más olyan műanyagot, amelyek nem sorolhatók az előbbi kategóriákba, illetve az 1-6-ig jelölésű műanyagok valamilyen keverékét.
    • Valamint a 7-es számozást kapták a legújabb növényi alapanyagú műanyagok is, amiket biztonságosnak tekintenek.
    • Ha a 7-es szám mellett az AS, SAN vagy ABS feliratot látjuk, akkor nyugodtak lehetünk. Ezek jó minőségű műanyagok.
    • Viszont vigyázat, mert a 7-es típusú műanyagok között lehet polikarbonát alapanyagú is, amiből BPA oldhat bele ételeinkbe és italainkba.

Miért félünk a PET palacktól?

A PET nem más, mint a Polietilén-tereftalát. A ftalát szó kapcsán máris mindenkiben megszólal a vészcsengő. De jó, ha tudjuk, hogy a tereftalát és a ftalát (adalékanyag) – bár hasonló a nevük – NEM ugyanazt a vegyületet jelentik, két különböző kémiai anyagról van szó.

A ftalát egy ortoftalát, a PET pedig nem ortoftalát. A PET palackok gyártásához NEM használnak ortoftalátot, azokat döntően PVC lágyítószerként használják.

A PET palackok nem tartalmaznak biszfenol-A-t sem. Biszfenol-A-t csak a polycarbonate palackok készítéséhez használnak (pl. a cumisüveg és a visszaválthatós üdítős palackok, általában az üvegszerű kemény átlátszó palackok tartalmaznak biszfenol-A-t).

teknos-ami-fiatal-koraban-pet-palackba-szorult1

A legújabb kutatások szerint, amit az angol wikipédia már említ is, a Polyethylene Terephthalate-nál bizonyos hatásokra ftalátok és antimon oldódhat ki. De nem részletezték sem a forrást, sem a kutatást. Szerintem itt inkább az antimon miatt aggódhatunk (ha igaz), mivel antimont használnak PET készítéséhez, ami egy nehézfém. Azt írják, hogy hő hatására antimon kerülhet át a palackból a folyadékba.

A PET elsősorban környzetkárosító hatású, hisz nagyon nehezen (alig) bomlik el, nem visszaváltható, tehát csak gyűlik, gyűlik, gyűlik a Földbolygón. Ha eltüzeljük, akkor mérgező anyagokat juttatunk a légkörbe, ha viszont csak kidobjuk, akkor viszont hozzáteszünk egy építőkövet a tengereken és tavakon úszó, összefüggő PET-szigetekhez. Manapság az újrahasznosításával (építkezés, útépítés, ruhagyártás: polár anyagok, takarítóeszközök: mikroszálas kendők – vixi is!, kefék, partvisok stb.) próbálják megoldani ezt a problémát.

Az emberi szervezetre gyakorolt közvetlen mérgező hatása a tudomány mai állása szerint nincs, hivatalosan nem bizonyított, illetve vitatott, de egy biztos: ha nem meleg és savas vagy lúgos pH-jú folyadékot tárolsz benne, akkor kizárható a károsító hatás.

Ennek ellenére kerüljük a használatát, Ha mégis használjuk, akkor gyűjtsük szelektíven, hogy újra tudják hasznosítani.

szemetsziget-400x199Az óceáni szemétszigetek lehetséges helyzete Nikolai Maximenko óceonográfus szerint

Melyek a toxikus és melyek a biztonságos műanyagok?

A 3-as, 6-os és 7-es számozású műanyagok a toxikusak.

  • 3-as PVC: lágyításához ftalátot használnak
  • 6-os Polystyrene (PS): styrene okozhat problémát (rákkeltő gyanús)
  • 7-es Polycarbonate (PC): ez tartalmazza a biszphenol-A-t, de ebből sem mindegyik, hisz feljebb írtam, hogy a növényi alapú veszélytelen műanyagok is ide tartoznak. Amelyik nem tartalmaz BPA-t, azon certifikáltan fel szokták tüntetni!

Ami elvileg biztonságos:

  • 2-es számú HDPE
  • 4-es számú LDPE
  • 5-ös számú polipropilén
  • SAN (lágyító nélküli akril)

Ami garantáltan biztonságos:

  • 2-es számú HDPE

A legtöbb műanyagból hő, mikró, enyhe sav és enyhe lúg hatására oldódhatnak ki káros anyagok, amelyekről a tudománynak még nincs kellő mennyiségű hatásvizsgálata, hogy valójában mit is okozhatnak. A ftalátokról és a biszfenolról már tudjuk, hogy csúnyán károsítják a hormonháztartást, blokkolhatnak anyagcsere folyamatokat, és az elégetésükkor rákkeltő dioxin szabadul fel.

A ftalátok hatásai

  • hormonrendszert károsan befolyásolhatják – elsősorban az alacsony nemi hormonok szintjéért okolhatók
  • károsíthatják az immun- és idegrendszert
  • az asztma és bizonyos allergiák kialakulásának veszélyét növelik ftaláttal érintkező gyermekeknél
  • elősegíthetik a rák kialakulását (kutatások szerint mellrákot okozhatnak)
  • veseroncsoló hatásúak
  • szaporodási és fejlődési rendellenességeket okozhatnak – a kutatások szerint elsősorban fiúgyerekekben rontják a nemzőképességet
  • már anyatejben is kimutatták, tehát szoptatós kisgyermekeinkre is hatással van

A biszfenol hatásai

  • károsítja az agysejteket, elbutulást, Alzheimer-kórt okozhat
  • károsítja a szaporító szerveket, meddőséget, magtalanságot okoz
  • májkárosodást okoz
  • elősegítheti a cukorbetegség kialakulását
  • a mellrák és a prosztatarák kialakulásáért is felelőssé tehető
  • leginkább a csecsemőkre és a 14 év alattiakra veszélyes

BPA információk elsőkézből

Pont hét éve, 2008. december 11-én meginterjúvoltam levélben dr. Hajszán Tibort, a Yale egyetem kutatóját, aki épp a BPA lehetséges mellékhatásait kutatta. Kíváncsi voltam, hogy mi is a BPA, és mit csinál a szervezetben. A következő válasz érkezett:

“Kedves Vali, Kedves AntalVali.com olvasók,
Örülök, hogy a bisphenol-A (BPA) kérdésében ilyen “heves” az érdeklődés.

A Yale egyetemen dolgozom kutató orvosként, és a saját két kezemmel végeztem vizsgálatokat a BPA-val. Higgyétek el, ez az anyag elképesztő rondaságokat művel a kísérleti állatok agyával – majmokat és patkányokat vizsgáltunk.

Először is, mit csinál a BPA?

Rengeteg vizsgálati adat van a BPA-ról, és igazából ez gerjeszti a vitát és ellentmondást. Az adatok többsége ugyanis arra utal, hogy a BPA veszélytelen standard toxicológiai tesztekben: nem mérgező, nem rákkeltő, és nem okoz komoly fejlődési rendellenességeket. Mivel a BPA a nemi hormonokra (androgén és ösztrogén) hasonlító vegyület, ezért a reproduktív szervekre gyakorolt hatását is vizsgálják – úgy tűnik, ezekre is veszélytelen. Akkor mi ez a nagy felhajtás?

Tisztelt professzorom, Neil J. MacLusky említette nekem néhány évvel ezelőtt, hogy mivel az agyunk minden más szervnél érzékenyebb a nemi hormonokra, ezért a BPA befolyással lehet az agy szerkezetére és működésére. A nemi hormonok egyik borzasztó fontos hatása, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok (ezeket szinapszisoknak hívjuk mi tudóskodók) mennyiségét szabályozza. Négy éve fogtam először a kezembe az első BPA-val kezelt patkányokból származó elektronmikroszkópos metszeteket, és igazán meg sem lepődtünk, amikor az analízis a szinapszisok több mint felének eltűnését mutatta! Mi ennek a jelentősége? Ilyen mértékű szinapszis döglést találtak többek között elbutulással járó betegségekben, mint amilyen az Alzheimer-kór, és saját kutatásaim bizonyították a szinapszis pusztulást depresszióban és skizofréniában. Hogy egyszerűen fogalmazzak, a szinapszisok felének eltűnése olyan, mintha a fele agyunk elpusztulna!

Nemrég megjelent közleményünkben irjuk le, hogy ezeket a csúnya elváltozásokat majmokban is látni lehet BPA adása után. Ez az első teszt, ami főemlősben, az emberre leginkább hasonlító élőlényben is bizonyította a BPA káros idegrendszeri hatását. Ami a legfélelmetesebb, hogy a BPA-val kezelt majmainkban 1-2 ng/ml BPA vérszintet mértünk (ez még friss, nem teljesen kontrollált adat). Ez az 1-2 ng/ml BPA vérszint mérhető az emberek nagy többségében! Tehát nem az a lényeg, hogy melyik műanyag vacakból mennyi BPA oldódik ki és mitől, hanem az, hogy 1-2 ng/ml BPA állandóan ott van a vérünkben, és ez káros az agyunkra – vagy legalábbis a majmok agyára.

Kire veszélyes a BPA?

Leginkább a csecsemőkre és a 14 év alatti gyerekekre. Gyerekekben tipikusan 10-szer (!!!) magasabb a BPA vérszintje (10-15 ng/ml), mint felnőttekben. Ennek oka elsősorban nem az, hogy műanyagokkal tömjük gyerekeinket, hanem az, hogy a fiatal szervezetből még hiányzik az a mechanizmus, ami a felnőttekben már működik, és a BPA-t képes gyorsan kipucolni a testünkből. Ráadásul a nemi hormonok (ösztrogén és androgén) az agy fejlődésében kritikus szerepet játszanak, amivel ha a BPA összeveszik, akkor az agy fejlődésében visszafordíthatatlan károsodás keletkezik. Ezért amíg az agy fejlődik (tipikusan 14 éves korig), addig a BPA-t messze el kellene kerülni.

 

cumisuveg-400x309

Honnan jön a BPA?

BPA-t használnak polikarbonátok és bizonyos PVC-k előállításához, amik a 3-as és 7-es plasztik csoportba tartoznak. Ha ezt látjuk a műanyag edényünk alján, akkor keressünk másikat. BPA-t használnak a konzervdobozok bevonatában, hogy a nehézfémek ne kerüljenek bele a kajába – jó vicc: nehézfém helyett ehetjük a BPA-t. Sok orvosi eszközben is van BPA: fogászati anyagokban, katéterekben, kanülökben. Ami fölött viszont majd mindenki figyelme elsiklik, hogy az évek során számottevő BPA szennyezés került a felszíni vizekbe, folyókba, tavakba, ahonnan mindennapi ivóvizünket nyerik. Magyarul, már a csapból is BPA folyik, és víz nélkül nehéz meglennünk.

Honnan ismerjük fel a BPA-t, és hogyan kerülhetjük el, hogy ne mérgezzen minket?

A polikarbonátok áttetsző anyagok, nekik köszönhető az üvegszerű hatás, tehát minden áttetsző müanyag esetében lehet gyanakodni.

Viszont, ha az edényünk tartalmaz is BPA-t, még akkor sincs nagy baj. A BPA hő, mechanikai hatás és sav/lúg hatására oldódik ki. Hogy ezt elkerüljük, műanyag edényben ne melegitsünk ételt a mikróban (mikróban egyébként se melegítsünk semmit!), műanyag edényt ne súroljunk mosogatás közben, és a gyerek ne a műanyag játékait használja rágókának. Ezenkívül használjunk pH semleges mosogatószert (pH=7) és savas italokat (citromlé, narancslé, szénsavas italok és társai) ne tartsunk műanyag flakonban.

Amúgy megette a fene az egészet, mert mint említettem, jelentős mennyiségű BPA van sajnos a felszíni vizekben, és így az ivóvizünkben is. Amíg a BPA gyártása teljesen meg nem szűnik, és el nem telik pár év(tized), hogy kitisztuljon a természetből, addig gyakorlatilag lehetetlen elkerülni ezt a anyagot.

Sok forrás szerint a BPA teljesen ártalmatlan az emberekre nézve. Egyáltalán vizsgálták már a hatását embereken?

A kérdésed jogos, mivel embereken végzett vizsgálat eddig valóban nem igazolta a BPA káros hatását – mert eddig még nem volt emberi vizsgálat. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen vizsgálatot valaha is engedélyeznének a kutatásetikai bizottságok. Így aztán kénytelenek vagyunk arra támaszkodni, amit a kísérleti állatokban látunk. Ebből a szempontból a mi majmokon végzet kutatásunk szolgál a legtöbb információval, mivel egy majom szervezetének működése szinte mindenben megegyezik az emberével.

Mint korábban említettem, egy ÁTLAG FELNŐTT EMBER vérében 1-2 ng/ml BPA szintet lehet mérni – valószínűleg ennyi BPA megtalálható a Te és az én véremben is ebben a szent pillanatban. Több korábbi patkány- és egérkísérlet bizonyította, hogy ez a mennyiség bizony már káros az agy különböző funkcióira. Viszont annak kiderítése, hogy az 1-2 ng/ml vérszint káros-e a majmok agyára, egyelőre még a jövő zenéje. Néhány nagyon friss adatunk azt mutatja, hogy igen, de ezt még kontrollálnunk kell. Erre irányuló majomkísérleteink tervezetét most bírálják, és majd meglátjuk, hogy kapunk-e pénzt a munka folytatására. Summa summarum, tudományos megalapozottsággal egyelőre senki nem mondhatja, hogy a BPA veszélyes az emberekre. Rengeteg adat van, ami aggodalomra ad okot, de egyértelmű bizonyíték még nincs.

Milyen jelek utalhatnak arra, hogy mégis káros ránk nézve a BPA?

Nem látod a leépülést a társadalomban? Első ránézésre nem is feltűnő. Viszont az már elgondolkodtató, hogy bizonyos betegségek, amiket én is említettem: az Alzheimer-kór, a depresszió – főleg a gyerekkori depresszió, vagy az agy fejlődési rendellenességeire visszavezethető betegségek bizony egyre gyakrabban fordulnak elő az utóbbi néhány évtizedben – pont mióta a műanyagok elárasztották a világot. Persze soha senki nem fogja tudni bebizonyítani, hogy van-e összefüggés a kettő között. De arra gondolva, hogy a BPA csak a “jéghegy csúcsa” – még számtalan káros anyag lehet a környezetünkben, amik eddig nem “lepleződtek le” – én bizony nem vagyok nyugodt…

Üdvözlettel,

Hajszán Tibor”

Mit tudunk biztosra most, 2015 decemberében a BPA-ról?

Egy 2004-es vizsgálat* a BPA mint hormonháztartást zavaró anyag, valamint nőknél előforduló petefészek diszfunkciók és elhízás között keresett kapcsolatot. A vizsgálatba bevont nők vérszérumában minden esetben kimutatták a BPA-t, azonban azoknál a túlsúlyos és normál súlyú nőknél, akik policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvedtek, valamint a normál menstruációs ciklusú elhízott nőknél szignifikánsan magasabb volt a vegyület koncentrációja, mint a nem túlsúlyos, normál ciklusúaknál. Minden esetben szignifikáns pozitív összefüggést találtak a vérszérum BPA szintje, valamint a teljes tesztoszteron, szabad tesztoszteron, androszténdion (férfi nemi hormon) és DHEAS (dehidroepiandroszterin-szulfát, amely az androgén és ösztrogén hormonok előanyaga) koncentrációja között.

*Takeuchi T, Tsutsumi O, Ikezuki Y, Takai Y, Taketani Y. 2004. Positive relationship between androgen and the endocrine disruptor, bisphenol A, in normal women and women with ovarian dysfunction. Endocrine Journal 51:165-169 (2004)

A BPA születés körüli hatásait vizsgálva egy szintén japán csoport* olyan egerek utódainak viselkedését tanulmányozta, amelyek a vemhesség 11-17 napja során 2-20 µg/testtömeg kg/nap biszfenol-A-nak voltak kitéve. Az utódok 8, 12 és 16 hetes korában vizsgálták az agresszivitást, valamint vérmintákat vettek. Mind a 2, mind a 20 µg/kg koncentrációnak kitett csoportban a 8 hetes hím állatoknál az agresszivitás szignifikánsan növekedett a kontroll csoporthoz képest, 12 hét után azonban már nem találtak különbséget. Az eredmények azonban igazolták, hogy a BpA átmenetileg agresszív viselkedést eredményezhet 8 hetes egerekben és már alacsony koncentrációban is megzavarhatja a reproduktív szervek normális fejlődését.

*Takii M, Kubo C. 2003. Aggressive behavior and serum testosterone concentration during the maturation process of male mice: The effects of fetal exposure to bisphenol A. Environ. Health Perspect. 111:175-178 (2003)

2010-ben egy kanadai kutatás megállapította, hogy hormonszerű vegyi anyagokkal – beleértve a BPA-t – erősen szennyezett folyókban, egyes halak populációinak 85%-át tették ki a nőstények, míg a kevésbé szennyezett területeken ez az arány csak 55% volt.

Az exeteri Peninsula Medical School kutatói az Egyesült Államokban 2006-ban végzett országos táplálkozási vizsgálat adatait elemezték ki három évvel később, 2009-ben. A kutatás során 1493 tizennyolc és hetvennégy év közötti személy adatait elemezve megerősítették a korábbi vizsgálatok eredményeit, amelyek a BPA magas vizeletbeli koncentrációja és a szívbetegségek közötti összefüggést mutatták ki.

A vizsgálat alátámasztotta azt is, hogy a BPA szerepet játszik a diabétesz, valamint bizonyos májbetegségek kialakulásában is. (ITT olvashatod a teljes cikket.)

Azóta már számos kutatás bizonyítja rendkívül veszélyes hatásait, Európában mégsem került betiltásra, csak a cumisüvegekben nem engedik a használatát. Pedig Kanada már 2010-ben toxikussá nyilvánította, és teljes körben betiltotta az alkalmazását.

Az Európai Unióban felhasználása – az élelmiszerekkel érintkezésben használt anyagokhoz – engedélyezett (2002/72/EK bizottsági irányelv, mód. 2004/19/EK), a speciális kioldódási határérték 0,6 mg/kg. Biszfenol-A tartalmú műanyagokat és gyantákat számos további termék gyártásához használnak pl. sport és biztonsági felszerelések, orvosi és elektronikus eszközök, fogtömések, stb.

Forrás:antalvali.com

loading...