Kezdőlap AKTUÁLIS Árulkodó jelek, hogy hazudnak nekünk

Árulkodó jelek, hogy hazudnak nekünk

Hányszor mondunk olyanokat, hogy ‘Arcátlan hazugság.’ ‘Az arcomba hazudott, érted?’. ‘Ugyan már, az arcára van írva a hazugság!’ Évszázadok, vagy valószínűleg évezredek óta próbáljuk kitalálni, hogy ki mikor mond igazat. Gyakran merül fel bennünk az a kérdés, hogy ‘Honnan tudom, hogy valaki hazudik nekem?’ Jó lenne, egy feltűnésmentes igazlátó szemüveg néha. Főként ha párkapcsolatról van szó.

Persze nem egy online randi-oldalon, hanem élesben. ‘Csak játszik velem? Tényleg tetszem neki? Csak flörtöl velem, vagy többet is akar?’ Statisztikák szerint, kb. minden 4. ember hazudik az állásajánlatra megküldött önéletrajzában. És az orvosoknak sem mondunk mindig igazat – inkább csúsztatjuk, hogy mit mikor ettünk, vagy épp hogy tartottuk be a doktor tanácsait.

Sok mindent elárul a testünk, akkor is ha nem akarjuk. A hazugságnak pedig sok pici apró jele van, amit a testbeszédünkkel közlünk – és olvasunk. Csoda-e, ha a kísérletek tanúsága szerint telefonban gyakrabban hazudunk? És akkor nem is szóltunk a közösségi oldalakon, fórumokon előadott ‘testetlen’ füllentésekről.

Akinek takargatnivalója van, és úgy érzi hazudnia, füllentenie, vagy egy ‘kicsit csúsztatnia’ kell, az egyfajta stresszhelyzetet él meg, amelyre a szervezete intenzíven reagál: nő a vérnyomása, a pulzusszám növekszik, gyorsabban lélegzik, a bőre izzadni kezd, gyöngyözik a homloka. Néha akkor is erőteljes a testünk reakciója, ha úgy érezzük, hogy csak egy kis ártatlan hazugságot mondunk, amivel a nagyobb konfliktust segítünk elkerülni (és a hazugságaink sokszor erre a jóindulatra vezethetők vissza). Vannak, akik azt gondolják, hogy valójában diplomatikusak, és soha nem hazudnak. Azonban a teljes igazságok részleges feltárása is hazugság lehet.

Rengeteg kérdés merül fel a hazugságok kapcsán. Paul Ekman, a világhírű hazugságkutató többezer órányi felvételt elemzett már hazudozó és igazat mondó emberekről. Elemzéseiből kiderült, hogy a férfiak kétszer olyan gyakran hazudnak, mint a nők: a férfiak átlagban napi 6 hazugságot állítanak (a párjuknak, a főnöküknek, illetve munkatársaiknak), a nők pedig kb. napi 3x hazudnak. A nők hajlamosabbak kerülni a kényes témákat.

Íme néhány óvatos fogódzó, hogy leplezhetjük le a hazugságokat egy hétköznapi kommunikációban:

Elemi ösztön

‘Minden rendben, drágám?’ kérdezi a nő a férfit. ‘Persze.’ mondja a férfi. Milyen sokszor mondjuk azt, hogy ‘semmi gond, minden a legnagyobb rendben’, amikor valójában baj van, vagy emésztjük magunk valami miatt. Paul Ekman pszichológus szerint ez a leggyakoribb hazugság. Először is, van bennünk egyfajta elemi ösztön (persze nem tévedhetetlen), ami azonnal jelez, hogy valaki hazudik. A központi idegrendszer olyan mint egy humán hazugságvizsgáló, jelzi, hogy valami nem stimmel. Hazugságot mondó ember láttán, valahogy a gesztusok és a szavak közötti ellentét nyugtalanítani kezd bennünket.

Látjuk, ha hazugságot mondanak nekünk. De mit is látunk pontosan? Zavart szemeket? Az egyik lábáról a másikra áll? Vakarja a könyökét? Kigyullad a hazugságjelző lámpa a homlokán? Annyi minden történik néhány mondat közben, hogy nehéz valójában ott, és abban a pillanatban megfogalmazni, hogy mi zavar minket a másik hangjában, mozdulataiban.

Ez a velünk született ösztön leginkább a közeli ismerősökkel, rokonokkal, barátokkal működik különösen hatékonyan, hiszen van összehasonlítási alapunk, hogy egyébként, ha éppen nem hazudnak, hogyan viselkednek természetesen. Mégis érezzük, sejtjük ösztönösen, hogy ha természetellenesen, valahogy másként viselkednek. De lépjünk túl a bizonytalan, ösztönös jelzésen a bizonyosabb, megfoghatóbb jelek felé.

A hazugság árulkodó jelei

Ugyan a nem tudatos énünk hamarabb érzékeli, hogy egy kijelentés gyenge lábakon áll, mint azt racionális ésszel meg tudnánk magyarázni, vannak olyan, a hazudozás során használt automatikus gesztusok, amelyeket ma már ismerünk, és kisebb gyakorlással könnyebben felismerünk. Így segíthetünk az agyunknak tudatosítani és tetten érni a hazugság bizonyítékait, akár a beszéd pillanatában. Ma már egyre több olyan kísérleti eredmény, vagy utólag visszanézett, és alaposan kielemzett filmfelvétel (hát igen, Bill Clinton példája kihagyhatatlan) áll rendelkezésünkre, ami visszatérő, tipikus mimikát, kézjátékot, testtartást, egyfajta mintázatot mutat hazugságok, csúsztatások során. Ezek az önkéntelen gesztusok a hazugság jellegzetes jelei. Ahogy a sánta kutyának a lába. Nézzünk meg néhányat a fontosabb jelek közül:

Rejtett kezek

Ha valaki hazudik, sokszor ösztönösen elrejti kezeit, babrál valamivel, jellemzően a nyakán, az állán, az orrán. Vagy épp karba fonja a kezét, zsebre dugja, netán, ahogy kisgyerekek, a háta mögött fonja össze. Jellemzően nem mutatja a tenyerét. Szemben ezzel, ha valaki igazat mond, sokszor gesztikulál úgy, hogy részben vagy egészben megmutatja a tenyerét – ahogy a szavai is, a teste is feltárja a valót.

Persze az is lehet, hogy valaki állandóan zsebredugott kézzel járkál, vagy befelé forduló alkat, és szinte mindig rejtőzködik. Ilyenkor, kellő ismeretség híján, különösen nehéz jól magyaráznunk a másik viselkedését.

Az is elképzelhető, hogy az egész beszélgetés alatt babrálja a száját (fáj a foga? egy készülődő pattanást tapogat?), torkát, arcát, vagy dörzsölgeti a szemét (allergiás? elcsúszott a kontaktlencse?) beszélgetőpartnerünk. Akkor is, amikor hétköznapi, ártatlan csevegés van, és akkor is, amikor komolyabb dolgokra fordul a szó. Ilyenkor az apró birizgálások nem igazán értelmezhetők a hazugság jeleként. A hirtelen jött babrálás, és az ösztönösen megérzett hazugság pillanata ha egybeesik, jó nyomon vagyunk. De nem minden kézrejtés utal arra, hogy valaki valótlant állít.

Rejtett szemek

A hazugság legjellemzőbb jele, ha valaki kerüli a szemkontaktust. Már gyerekként sokszor halljuk, hogy ‘Nézz a szemembe’ egy-egy szülői szembesítésnél. Drámai konfliktusoknál pedig gyakran hangzik el, hogy ‘Nézz a szemembe, és úgy mondd.’ Érdekes módon annyira trenírozva vagyunk arra, hogy a hazug ember nem mer a másik szemébe nézni, hogy megtanuljuk azt, hogy ha hazudni szeretnénk, akkor igenis tartsuk a szemkontaktust. A meglepő dolog, hogy ahogy érettebb lesz az ember, egyre határozottabban néz a másik szemébe, épp azért, hogy nehogy tetten érjék.

Megtanuljuk eljátszani az igazmondást, a pókerarcot. A gond az, hogy túlzásba esünk. A hazugság vizsgálata kapcsán végzett kísérletek során az is kiderült, hogy aki nem mond igazat, túl hosszan, túl határozottan néz a másik szemébe, amitől a szeme kiszárad és sűrűn pislogni kezd. Akkor hogy kéne néznünk, ha igazat mondunk? Milyen az ideális szemkontaktus hossza és jellege ezek szerint? Nem tudjuk, a helyzetből adódik, és a központi idegrendszerünk hagyja jóvá, hogy érzékel-e valami rendelleneset vagy sem.

Beesett vállak

Amikor hazudik valaki, akkor szinte magába zárkózik: nemcsak a kezét és a szemét rejtené el legszívesebben, hanem a következményektől félve, önmagát is. Ezért szinte behúzza a nyakát, a mellkasát, vállai beesnek, a földet bámulja, bezárkózik. Vajákosokat, boszorkányokat, sárkányfűárusokat gyakran ábrázolnak görbe háttal, mindent takaró fekete köntössel, hunyorgó szemekkel – szinte azonnal érezzük az ellenszenvet az önrejtő gesztusok miatt.

Amikor az igazat mondjuk, testtartásunk jellegzetesen kifelé és felfelé mutat, felemeljük a fejünk, előre szegjük az állunk, kihúzzuk magunk, kidomborodik a mellkas mint egy operaénekesé, és kifelé tárjuk a kezünket. Herkules, Tarzan, Don Quijote, álmainkban a fehér lovas herceg alakjai mind az igazság bajnokaiként tűnnek elénk. De azt se feledjük el, hogy van aki azért produkálja az összes fenti tünetet, mert megijed az alaptalan gyanúsítástól, és hogy nem tudja megvédeni magát.

Merev testtartás

Aki hazudik, Ekman kutatásai szerint, gyakran szinte alig mozog, kevés kézmozdulattal és karmozgással kíséri a hazugságot, egyszerűen merevnek tűnik. Mintha minél kisebb helyet szeretne elfoglalni, szinte eltűnni.

Fáziskésés

Amikor füllentünk, vagy hazudunk, jellemző, hogy nincs összhangban az érzelmi reakció és a szóbeli válasz. Vegyük például, amikor valaki ajándékot kap: ha azt mondja, hogy ‘Nagyon tetszik!’ és utána mosolyodik el, akkor nagy valószínűséggel nem tetszik neki az ajándék, csak színleli a tetszést. Viszont ha tényleg örömet szerez számára a meglepetés, akkor már akkor mosolyog, amikor azt mondja, hogy ‘Nagyon tetszik!’.

Részleges mosoly

Aki tényleg örül, őszintén mosolyog, annak az egész arca mosolyra húzódik. Aki hazudik és tetteti a mosolyt, csak a szája görbül mosolyra, a szeme, az arca nem (a homlokizmai nem húzódnak le, az orra nem ráncolódik össze a mosolyban).

Védekező vagy támadó

Aki hazudik, gyakrabban védekezik, aki igazat mond, gyorsabban megy át egy-egy ‘vallatás’ során át támadóba. Persze ahogy a szemkontaktus esetében, ebben is egyre ügyesebbek leszünk felnőtt korunkra, és megtanuljuk, hogy ha nem akarunk könnyen lelepleződni, jobb ha nekünk áll feljebb, és uraljuk a kommunkációt. A védekezés egyik fizikai jele lehet, hogy a hazug ember önkéntelenül valamilyen tárgyat helyez önmaga és a beszélgetőpartnere közé. Testbeszédben pedig elég gyakori, hogy igyekszik elfordulni fejjel és vállal az őt vádlótól, illetve kérdezőtől.

Ha úgy érezzük, valami nincs rendjén, és elbizonytalanít minket beszélgetőpartnerünk, akkor próbáljunk meg a végére járni, hogy mi lehet az igazság. Néhány tipp, amivel tesztelhetjük a dolgok állását.

Fordított sorrend

A hazug történetek jellegzetesen meg vannak koreografálva. Ha megkérdezzük, mi is történt, mindig ugyanazt a sztorit fogjuk hallani, ugyanabban a sorrendben, szinte ugyanazokkal a bejáratott szavakkal. Kérdezzen bele a történetbe, borítsa fel egy kicsit a történeti sorrendet, hogy kizökkentse partnerét a begyakorolt sztoriból.

Egy hazugnak rendkívül nehéz visszafelé, vagy felcserélt sorrendben elmondani a kitalált történetet. Nehezen tolerálja, ha kizökkentik az általa elképzelt biztonságos forgatókönyvből. Ha mégis igazat mond, akkor semmi gondja nem lesz elölről hátra, vagy hátulról előre mesélnie. De ha hazugságon kapták, akkor furcsán fog viselkedni: pl. tipikusan mérges lesz (‘ne vallass!’ ‘mi ez, kihallgatás?!’), vagy zavarában mosolyogni, vagy akár hangosan nevetni kezd, egy kicsit erőltetebben mint kéne.

Jellemző a babrálgatás: az arcát dörzsöli, a haját csavargatja, a hajtókáját kezdi húzkodni, a nyakát viszketni, az orrát birizgálni, stb.

Jellemző szóbeli fordulatok

Papagáj módszer
Aki hazudik, gyakran ismétli meg majdnem szó szerint a kérdéseket. ‘Elmentél tegnap munka után a haverokkal focizni?’ ‘Igen, tegnap elmentem a haverokkal focizni.’

Látszat igazság
Hazudozásnál jellemző, hogy a kérdésünk vagy a kijelentésünk kérdésben kapjuk vissza: ‘Megetted a csokoládémat?’ ‘Úgy nézek én ki, mint aki megenné a csokoládédat?’

Sok a duma’
Aki hazudik, sokszor túl sokat rizsázik, hosszú történetekbe kezd. ‘Merre voltál?’ ‘Sok volt a meló. Kaptam egy új ügyfelet, aki bla-bla-bla-bla-bla.’

Hablatyolás, dadogás
A hazugság miatti feszültségben gyakori az összevissza beszéd, a dadogás.

Annyit azért érdemes még megjegyezni, hogy akik igazán edzett, notórius hazudozók, hihetetlenül meggyőzőek tudnak lenni a testbeszédükkel is – felülírva az általános gesztusokat, szófordulatokat, amik a hazug beszédre jellemzőek.

loading...