Egy fiatal nagyon izgatott volt, hiszen egy nagyon nagy cég HR-esével volt interjúja. Nagyon jól mentek a dolgok, úgy tűnt, hogy mindenben megfelelt, hiszen továbbküldték a vezérigazgatóhoz.
Az igazgató elégedett volt a fiatal CV-jével, kérdezte tőle, hogy volt valaha ösztöndíja az iskolában. A fiatal őszintén válaszolt, hogy soha nem kapott semmilyen érdemi támogatást a tanulmányaiért.
Magas fokú tanulmányait mind a kovács mesterséggel rendelkező édesapja támogatta.
Ekkor különös kéréssel fordult az igazgató a fiúhoz:
-Mutassa a kezeit!
A fiú az igazgató felé fordított a rendezett, ápolt kezét.
-Soha nem segített az apjának?-kérdezte az igazgató?
-Nem, ő mindig arra kért, hogy én csak nyugodtan üljek a könyveim mellett, és tanuljak.
-Menjen haza az apjához, mossa meg a kezeit, majd holnap reggel jöjjön vissza hozzám.
A fiatal hazament, és megkérte az apját, hogy hagyja, hogy megmossa a kezeit. A férfi először zavarban volt, de aztán megengedte a fiának ezt a kérést. A fiú miközben az apa kérges, sebhelyekkel, és zúzódásokkal teli kezét mosta, rájött, hogy ezek mind azért keletkeztek, hogy ő a lehető legjobb egyetemeken tanulhasson.
-Megmostam az apám kezét, és rájöttem, hogy, ha ő nem hozott volna ekkor áldozatot, akkor én most nem lennék sehol. A továbbiakban én szeretném őt támogatni -mondta a fiatal másnap az igazgatónak.
-Te vagy a megfelelő ember, mindig is egy olyan valakit szerettem volna felvenni, aki értékeli mások segítését, nem tűri nézni a szenvedést, és becsületesen megdolgozik a pénzért-mondta az igazgató.
Minden szülő kötelessége, hogy a gyerekének a legjobb életet biztosítsa, de ugyanakkor meg is kell tanítsa értékelni a munkát!
