Az orosz város, Jaroszlavl lakói soha nem fogják elfelejteni ezt a történetet: egy nap a járókelők egy baba sírását hallották egy házból. Eleinte nem nagyon foglalkoztak vele – a csecsemők néha sírnak. Mivel a sírás folytatódott napokon keresztül, és soha nem láttak fényt a házban, kihívták a rendőrséget.
Amikor a rendőrök beléptek a házba, sokkoló látvánnyal találták szembe magukat: egy körülbelül egy éves csecsemő volt a sötét nappaliban – egyedül. A piszkos padlón feküdt, sírt és az egész ház üres volt. Úgy tűnt, hogy a tulajdonosok elköltöztek, mindent magukkal vittek…kivéve a babát!
A kislányt gyorsan a kórházba vitték, ahol az orvosok megállapították, hogy törött a csípője, éhezett, és teljesen kimerült. A szegény baba valószínűleg egy egész hetet töltött teljesen egyedül a házban.
Kiderült, hogy a kislány neve Liza Verbitskaya. Amikor a rendőrség a szülei keresésére indult, üres kézzel tért vissza. A család egyszerűen eltűnt. Úgy tűnt, hogy a kórházi tartózkodása után Lizának árvaházba kell mennie, ahol örökbe fogadják.
Ekkor jött a képbe Inna Nika.
Ugyanebben az időben, Inna meglátogatta a saját fiát a kórházban. Amikor hallotta, hogy egy baba sír a másik szobában, késztetést érzett, hogy megnézze. Végül megismerkedett Lizával és hallotta a szomorú történetét. Innentől Inna többször vitt neki pelenkát, és játékokat.
Innának már volt két fia és eddig sosem gondolt az örökbe fogadásra. De amikor egy nap megérkezett a kórházba, és Liza elhagyta a kórházat, Inna azt mondta, rájött, hogy nem tud többé nélküle élni. “Elkértem a címét a helynek, ahová elvitték, és oda mentem, amilyen gyorsan csak tudtam. Azt sem tudom, hogy kerültem oda!”
Néhány hónappal később, az örökbefogadás formalitásai elrendeződtek, és Liza az új családjához költözhetett. Inna és családja tárt karokkal fogadták. Most már majdnem két éves, még nem tud enni szilárd ételt és rendkívül fél a hangos zajoktól. Egy évvel később még mindig nem tudott rendesen járni. Inna úgy döntött, hogy beíratja táncórákra, annak reményében, hogy a zene segít neki és inspirálja őt, hogy kifejlődjön a mozgás iránti vágy a testében.
És működött. Hála a táncnak és az örökbefogadó anya gondoskodásának, Liza hamarosan egy egészségesebb, boldogabb gyermekké vált. Mire kezdett iskolába járni, senki sem hitte volna, hogy ő volt az a lány, akit elhagytak a szülei, és hagyták volna meghalni egy üres házban.
Mert a kinézete “egzotikus”, sokak figyelmét magára vonta. Néhány gyerek az iskolában kötekedett vele, “cigánynak” és “csokoládénak” csúfolták. De Lizáról lepattant a gúnyolódás. “Ő nem szégyelli, hogy ki” mondta Inna. “Amikor kicsi volt, azt mondtam neki:” Az emberek mindig bámulni fognak – készülj fel rá! “
Eközben a 11 éves lány számos díjat nyert tehetségkutató versenyeken és szépség versenyeken, sőt elkezdett dolgozni az első munkahelyén, mint tini modell.
Nem sokkal ezután, hogy Liza megnyerte az egyik ilyen versenyt, úgy vált ismertté, hogy “a legszebb lány az országban”. Ekkor a biológiai anyja úgy tűnt hirtelen felismerte a lányt, akit tíz évvel korábban ott hagyott, most pedig egy sikeres lány. Kapcsolatot akart teremteni Lizával és szó szerint megpróbált ragaszkodni a jogaihoz, hogy megint láthassa a gyerekét. Ezt megtagadták tőle – elvégre nem tudta megmagyarázni, hogy miért hagyta a kisbabáját egy házban, ahová soha nem tért vissza. A nő elveszítette minden jogát, hogy kapcsolatba léphessen Lizával.
Most Liza egyedül lesz jogosult eldönteni, hogy valaha is látni akarja e a biológiai anyját újra.
A szeretet mentette meg ezt a gyermeket. Egy csodálatos dolog, amit a szeretettel és a gondoskodással tehetünk, megváltoztathatjuk egy másik ember életét!
Forrás: harmonikum.com
